Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy óriás. Egy napon, már estefelé egy törpleány pattant elé az erdőben, és egy csillogó gömböt ajándékozott neki, majd szégyellősen eltűnt az avarban. Kinyitva a gömböt, látja ám az óriás, hogy kincs van a gömbben: egy mosoly. Nem volt tanulatlan az óriás, tudta, hogy ha kiveszi a gömbből a mosolyt, beteszi a helyére (köztudottan az ing belső zsebében tartják a mosolyokat, egyrészt ott közel van a szívhez, másrészt meg kellemesen csiklandozza az embert naphosszat, így teremtve újabb mosolyokat), és a kiürült gömbbe egy saját mosolyát teszi, akkor a gömb fénye előcsalogatja a törpleányt. Épp erre készült, ám hirtelen vihar támadt, neki pedig az volt a dolga, hogy egyetlen erdőlakónak se essen baja, így a gömböt zsebrevágta, és futott, hogy rendre utasítsa a renitens viharóriást. Csak jóval később vette észre, hogy a gömb nincs sehol, biztos kiesett a zsebéből futás közben. Az egész erdő teljes avartakarójának bármelyik levele alatt lehet. Vajon sikerül megtalálnia?
Mese
2015.06.16. 13:56
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr997548812
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.