HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

Közeleg

körúti kis vörös 2006.12.05. 19:18

Nem kicsit. És rettegek. Nem kéne elbaszni semmit. Eddig azt mondtam, ha statból átmegyek, mindenből átmegyek. Már ebben sem vagyok ziher. Mert mért gondolnám, hogy az egyetemi oktatókba szorult némi emberség. Mert oké az írásbeliken talán nem szopathatnak, de van két szóbelim... ráadásul etika, amire egész évben nem jártam és lehet hogy az a szende Toronyai nem is olyan szende ha vizsgáztatásról van szó... és fogytárstöri, amin a hölgy, aki vizsgáztat, állítólag egy agresszor, főleg ha leány vizsgázókról van szó... bár előadáson jófej, kivéve, hogy elalszol a monoton hangjától...

BRRR........ NEM AKAROK MEGBUKNI!!!
Hogy adnám be ancinak? Úgysem fogná, hogy egyetemen bukni nemcsakhogy átlagos, de még majdnem kötelező is... brrr...

aztán, felvettem a vizsgaidőpontjaimat... nem ugrok ki a bőrömből. Minden vizsgám tök jól van elosztva, csak a filot később tették fel, és csak úgy tudtam felvenni, hogy filo jan9 dél, etika jan10 kilencharminc... necces.

Mindegy. Ma este elvileg buli. Jön Maricc. Mondjuk nem vagyok vmi partihangulatban. Edittel sokat beszélgettünk ma és nem volt feldobva. Kavarás. Meg nemtudom, úgy el vagyok kenődve. A legjobb úgyis a vasárnapi színház lesz Mirellával, Maricával, annak pasijával és Szőke Herceggel. Hamlettel!!! Nyami. Balázs Zoltán. Csak annyi hogy épp emiatt nem tudok hazamenni a hétvégén pedig jó lenne. Utána is csak szombat reggel, mert jövő péntek szemizéhá utána meg indexbeírás. Viszont szombaton meg haza kell menni, mert jönnek haza Tamcsiék, és szeretném látni a hülye mázlista picsákat. Bár, én sem panaszkodhatok. Jó itt. Csak ugye ahogy írtam a múltkori kis versemben:

s beleszokva mostan már az újba
érzem ahogy kezdek élni újra
és szép ez így
csak kéne még
valami
hogy teljes legyen
a kép

s mi az a valami, a szokásos. Mindenki kavar jobbra-balra s még azoknak sem jut ki a boldogságból, akiknek meg van rá a lehetőség. (Edit) Tképp mindig azt hiszem én nem tudnám elcseszni, de honnan tudom, hogy nem? Lehet hogy már elcsesztem párszor. Az tuti, hogy az Attila-dologból lehetne valami. Csak ne lenne olyan meszze az a kurva Miskolc. Eddig azt is gondoltam, hogy nem zavarna, ha távol lenne a kedvesem, de már most zavar, hogy az a lökött ott van az egyetemen, én meg itt aztán nem tudjuk megbeszélni hogy mi legyen, mi lehetne... pedig esküszöm, kedvet kaptam hozzá a múltkor, minden tekintetben... éted???:*-) Na sebaj. Vhogy lesz. Úgyis tudom, h akkor lesz vkivel vmi, amikor a tököm se kívánja. Csak mikor?

Na jó hagyjuk. Ilyenkor mindig eszembe jut Jude, aki mintha csak kérdő tekintettel enyhe cinikus mosollyal vigyorogva cseszne le, hogy már megint siránkozok. Ez eddig oké, csak a hülye picsának (azért szeretlek, tudod) még igaza is lenne.
Apropó, Jude. Múltkor sikerült felvillanyozz a hónaljkutyás telefonhívásoddal, drága!
(felhív az idióta:
-rossz hírem van
-micsoda?
-IDÁIG HALLOM A KUTYÁD UGATÁSÁT!!!)

idióta...
de épp a kuty ürügyén, nem ám azért mert hiányzik, megyek is hozzá csütrötökön.
asszem most abba is hagyom mert Maricc mingyá itten van ni
aztán ki kő menni eléjje... pápá blog, pápá szexállatistenhangúéletempasija Bono

csúcspont: bebűnözős sajtostészta
mélypont: nem van kedvem semmihez perpillamost+elbaszott egy gáddzsót a metró és sajnálom szegényt...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr654340234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása