szégyellős exhibicionista

Merthogy egy jóstehetség veszett el/meg bennem.

A statisztika zárthelyi vizsgadolgozatom eredményét a következő szavakkal tudnám jellemezni:

MEGVÁGTAK
ELBASZTAK
MEGBUKTAM
KARÓ
PECA
ELVÁGTAK
ELÉGTELEN
EGYES
LÓÓÓÓFASZ

Na erről ennyit. Már túltettem magam a dolgon, így aztán kedves olvasóim, ti se emésszétek magatokat gyászosan fos teljesítményemen.

Lássunk valami kellemesebbet.

Na. Mivel a pénteki stat szar volt, bosszúbul nem kicsit szeszeltünk az én kedvenc hellokitti szobatársammal. Társult hozzánk még egy felsős jogállású répa aki Tamás és ideális ivó és egyéb cimborának.

Péntek esti háborúnk tehát következőképpen zajlott:
Miután Edit hadvezértársammal megpihentettük kissé a stattól statikailag elcsigázott (had)testeinket majd edzettük szellemünket és fejformánkat a szögletesülés irányába, megindítottuk életre-halálra vívott háborúnkat a szobánkban lesben álló régóta megbúvó alattomos ellenség elpusztítására.

Ellenségünk a Törley Charmant Deux névre hallgató undorító faj két tagja volt.
Ezen faj tagjai a történelmük kezdete óta csak agysejteket irt és másnapfejfájás a vegyi fegyvere. Nem hagyhattuk, hogy tovább maradjanak nálunk! Mivé lenne úgy a világ...

Harcunkban segített Répa Tamás tarkaréti lakos és kollégista.

A háború lefolyása rendkívül puritán és gyors, már-már villámháborúszerű volt. De ha hagyjuk, hamar állóháborúvá korcsosodhatott volna, amennyiben megállítjuk a csatasort az első ellenséges hadtestek győzedelmes kiirtásánál.

Mert fent említett főellenségeink csúfos gyorsasággal megadták magukat.
De mit igaz hazafiként tudtuk, hogy nem ők az egyetlen lesben várakozó szeszek a környéken és új ellenség után néztünk. Bár felderítéséhez némi cselhez kellett folyamodnunk. A rendkívüli küldetésre Edit vállalkozott, laposkúszásban behatolt a szemközti ellenséges területre, amit balga módon őrszem nélkül álla és kézre kerítette a következő főbűnöst.

Neve Jägermeister. Vád ellene hazudság. Aljas módon előre megfontolt szándékkal elkövetett inkognitoba vonulás. Ugyanis a vádlott szeszesitalnak aposztrofálja magát, holott egy értelmes lény tudja, hogy gyógyszer. Ez emberiség ellenes bűn. Kiszabható büntetés 30 és 60 perc között. Letöltendő. Gyomorba beletöltendő. Harminc illetva hatvan perces időintervallumon belül. Fellebezésnek helye nincs és nem is volt. Bevallotta bűneit, megígérte hogy többé nem tesz ilyen alávalóságot, tettét mégsem tudta indokolni és belátta, megérdemli a büntetést, megbánást tanusítva vonult a vérpadra.

...

Hát így történt. Krónikása eme magasztos küzedelemnek hagy legyek most én.
Megjegyzendő még hogy a vádlott, mint utólag kiderült, egy igen fontos nemzetbiztonsági ügy szereplője, így pótolnunk kellett e veszteséget egy hozzá igen hasonló ám a szent ügyünkre felesketett példánnyal am it hímnemű bajtársunk igen lovagiasan meg is valósított. Szavunk nem lehet. A nemzetbiztonságnak se.

...


Itt jön a címben említett Kusturica film.

Macskajaj.
Vuff. Nem volt egyszerű eset, de erre a szombatra igaz volt az ami az eredeti filmben elhangzik:
I think this is the beggining of a beautiful friendship.

Mert azt én csak becsülni tudom, aki ápolá sérült bajtársát a hadak vége után.
És Edit megtette ezt. Nem lehetett egyszerű dolga. Köszi.Mondjátok meg neki.

Újra emberré válásom után ismét közhasznú munkát végeztünk, kivikszoltuk a lakást, nem kicsit, nagyon valamint főztünk, faszát.

Aztán iwiwen nézegettünk szépfijúkat meg aztán meg ugyanazt a gépállat szexi nótát hallgattuk wholenight és soksoksokat beszélgettünk. Undorító tizennyolcaskarikás dógokrul is. Fujj.

So, I think this is the beginning of a beautiful friendship.
Pápá

csúcspont: nonstop vihogás Edittel valami állatságon
mélypont: ...másnap olyan hatalmas lett a világ...

(oh, fontos feljegyzendő: ma Roberto aki az én drágaszentem és Berlioz is, írt nekem Piramisos cdt, ami jó...)