HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

Persze szivem, megmentjük...

körúti kis vörös 2007.02.19. 20:11

... mármint az előadást. Tudod.

Furcsa hangulatom továbbra is tartja magát, jelentem alássan. Olyan vagyok, olyan ... semmilyen. Nem vagyok vidám, de szomorú sem igazándiból. Teljes spleen. Csak tudnám, miért... egyetlen momentum, mi ha kicsit is, de kimozdított apátiámból, az új cuccok voltak. Farmer, felsők, gatyó, sál... klassz. Meg jippi is.

Tényleg, zavart vagyok, most én vagyok ű.k.n. drága. Űznek érzéseim, megérzéseim, hiányérzetem, űznek unalmas mindennapjaim, űz az ünneptelenség, űzöm magam...

Ja bomlott vagyok, az eredet bolondja... vágtatnék váltott szavakon.
Ha ráér valaki, aki olvassa ezt a ... nem minősítem, szóval ezt itt, legyen szíves és aranyozza be egy napom. Ez a múlt héten s hétvégén sem sikerült... lehet a februári szürke fénytelen(s)ég... csak csücsülsz felettem, istenke, s nézel, esetleg jegyzetelsz, de csak mechanikusan, mint fáradt egyetemista előadáson se hallsz, se látsz... nem látsz, vagy csak hagyod kicsit te is futni ujjaid a billentyűimen... annyira nem élvezem, nem vagyok magam...
(ó fogcsikorgatás, hogy rab vagyok s nem vagyok szabad - Kosztolányi-asszociáció)

Eltűntek mellőlem azok, akiket már úgy megszoktam. Megszerettem? Nem tudom. Vagyis igen, a szeretem léte nem kérdés, inkább hasznossága (nesze neked közgazdaságtan, micsoda fogalomkészlettel dolgozom) sőt létjogosultsága ... Mer ugye minek?
Sokszor hittem, túl erőszakos vagyok, vagyis nemcsak hittem, egészen biztos... szeretettel lehet megfojtani, azt már bűnügyek bizonyítják (hosszú...)


Kedves barátaim! Hol vagytok? Gyakorlatilag nincs kivel együttélnem, együttlennem... egyedül élek, egyedül vagyok... Hol vagytok, ti régi világmegváltások? Hol vagy, gyertyafényes gitárest? egészen eltűntél. remélem jól vagy és semmi bajod
Pár napja egész komolyan gondolkodom a kiköltözésen. Egyedül lakni egy elviselhető dolog, de az "együtt is egyedül" érzést, az "üvegbura-effektust" nem szeretm... ha megtehetném, már holnap elmennék.

Sokat bézézik a kisfejem, kisszivem. Túl sokat. De most nem kezdem el kibontani itt az épp aktuális háthogyismondjam, magamba-beszélt-hiányérzet-félszerelmes-
vágyakozós-eratomán-elmebetegségemet...
megtartom magamnak. Nem kell a szánakozóan baráti pillantás meg a bársonyos hangon előadott pedig-annyira-megérdemelnéd című hősköltemény.
Nem érdemlem meg, vagy nem megérdemelni akarok semmit (a diplomámon kívül de ez más tészta) ... csak le akarom vetni szeretetlenség-ruhám.

Hogy azok a jelek, megérzések, meglátások, mármint egy szív meglátása, valakiben valami meglátása, egy nagyon nagyon erős aztsúgjavalami, szóval hogy ezekben nekem legyen igazam. Nekem van igazam. Csak a másikok, a körülmények (de szar szó, atyaég, szegényes nyelv) sosem akarják meglátni a helyzet tökéletességét, az én tökéletességét.
Mert mostanában _tökéletesen_biztos_vagyok_benne_ hogy eltékozolt vagyok.
Mondtam is ezt, ugye Mirella, de nem a szó szinglis én-megérdemlem-a-világ-minden-kincsét értelmében, hanem szó szerint. MIért ne járhatna minden kézbe egy másik?

Nekem pl lennének ötleteim.
Nagyon nyomott, igen ez a jó szó, nyomott vagyok, nyomorult is, magányos, szomorú, ugye homlokodra írva (hm neved szép betűit Ámor homlokodra írta - Ákos asszociáció)
milyen véletlen (tudom, Maricc, olyan nincs) találkozások bele tudnak rugdosni a közönybe? Mit jelent valami Egyiknek, menyi mindent, csodát, varázslatot, világmindenséget, s lehet, hogy Másik épp átsiklik ugyanazon pillanat felett, észre sem veszi mit okoz, akaratlan, vagy inkább miféle gonosz humor szüleménye az a vicc, aminek Másik a csattanója, szegény Egyik meg az, akin csattan... húúúúúúúúúúú de bonyolult, csak azt akartam kifejezni, hogy hányszor volt már olyan, hogy történt veled Valami, így, nagybetűvel,
Valami, ami különlegesen fontos, szép, egyedi, meghatározó satöbbisatöbbi volt az életedben, és ugyanez az esemény egy Másiknak, Valakinek aki ezen esemény által az életed része lett, fontos, szép, egyedi, meghatározó satöbbisatöbbi lett neked, Neki nem volt egyéb, mint pillantásnyi intermezzo. Észre sem vette, el is felejtette amint megtörtént.

(egy példával hagy éljek ;) szóval az érthetőség kedvéért, tizenkét évesen egy sulibuliban felkért táncolni egy fiú. Tökéletesen beleszerettem ettől. Fél évig sírtam tele párnákat (hm kamasz rapszodikusság) írtam nevét mindenhová, imádkoztam érte (érte, hogy jól legyen s érte, hogy enyém legyen) szóval szerettem, ahogy egy tizenkét éves kislány szeretni tud, annak ellenére hogy ez egy köztudomásúlag foggyos és bunkó srác volt, mindegy. Az a lassúzás akkor életem legcsodásabb háromésfélperce volt, neki meg fel sem tűnt, persze. )

Na ez volt előbbi féloldal lényege, hogy hányszor van ilyen. Pl a sokat emlegetett fiatalember sem tudja mai napig hogy azon a gitározós hajn alon mennyire megérintett. Hm, pedig ha tudta volna, most lehetne egy fergeteges csaja, személyem.

Hasonló analógiára ha bézé tudná milyen szép és csúnya dolgok meg nem fordulnak kisagyamban... na neki is lehetne egy fergeteges nője, szintén személyem. :-)

Terápiás ez a blog. Ahogy írom érzem, ahogy javul a kedvem. Mint amikor az ellenméreg árad szét a kígyómarta testben. Most már csak szomjas vagyok, és továbbra sem látom semmi értelmét ittlétemnek. Valami dal megint: "...nekünk találkoznunk kell..."
Vagy, egyszerűbben, a legegyszerűbben: látni akarlak, ebben a pillanatban, most azonnal.

Na jó, ebből elég
szia

és:

fehér glaszékesztyű akarok lenni
nagyon fehér
nagyon glaszékesztyű
nagyon akarok
nagyon lenni
nagyon

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr224340271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.