Hoppla
Hirtelen bevillanó kép
Ahogy a fűben ülsz és oldalra fordított fejjel nevetsz rám
Mögötted süt a nap, és ha hátradőlsz a szemembe tűz
A borostádon is megcsillan
Hogy így sokszorozza tovább a mosolyod ragyogását
Aztán
Hátradőlsz
Lefekszel
És addig csiklandozod az oldalam míg a nevetéstől melléd nem dőlök én is
Milyen szép
Hogy gyűlölöm ezeket a bevillanó jövőképeket
Nem emlékszem
Vált-e már valóra ilyen
Bár nem túl régóta vannak egyáltalán
Csak ez épp olyan aminél szebb erőnek erejével sem jutna eszembe
Hollywoodi moziba illően tökéletes
Csak éppen nem biztos hogy ezt a filmet én rendezem
s ha mégis
ki tudja kasszasiker lesz-e vagy megbukik
nem egészséges az, téged látni két egymást követő napon
de jesszus most jut eszembe
április tizedike este kilenc óra hat perc van
ma, most megy a hamlet utoljára
az a hamlet amiben először
s amiben legszívesebben állandóan néznélek
és épp most villant be az arcod
én
egy hangyányit
kezdek
félni
magamtól