HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

evvan

körúti kis vörös 2007.08.25. 21:13

2007.július 30. Hétfő. Édesanya egy hét szabi után bemegy a hűtőházba dolgozni. Délutánra. Kettőre megy, de nincs még három, már kocsi parkol a ház elé, édesanya kiszáll, bejön, és kérdésemre közli:

-Hát ki vagyok rúgva, fiam.

Hát ez történt. Az igazgató úr egy pár hónapja került az üzembe, nyugdíjazása előtti utolsó fél évében először lerombolta mindazt, amit előtte az édesanyám és két munkatársa heti hét nap napi tizenhatórás munkával létrehozott a semmiből. Olyan elviselhetetlen modorral közeledett a keservesen összeszedegetett munkásokhoz, hogy nemegészen két hét alatt valamennyien távoztak. Mindannyian. És ez a zseni megtette pl. hogy három munkás plussz egy műszakvezető plussz egy igazgató mellé felvett egy kertészt. Végülis logikus. Anyámat a kezdetektől nem állhatta. Volt a dologban nem kevés kisebbségi komplexus meg hímsovinizmus, mert miazmár, hogy anyám, aki csak egy _nő_, jobban ért a dolgához, mint az igazgató úr.

Aztán újra összekapartak munkásokat, az igazgatóúr felvett néhány szellemi gyengét meg pár alkoholistát, és szépen ki is rúgta őket egy hét múlva meglepetten és dühösen, hogy anyámnak megint igaza volt. Aztán meg kibaszta az anyámat. Nem sírt, vagy legalábbis én nem láttam, de attól még tudom, hogy majd egy évi munkáját tette tönkre ez a vén fasz, és alázta meg még az utolsó napon. Mert a dolog úgy volt előadva, hogy akkor most anyuka vagy aláírja, hogy a munkahelyi hideg körülmények miatt ő kérelmezi elbocsátását, vagy kirúgja. Aláírta. Hazajött. Hallgat, hallgat, felmentünk a tesómhoz, elmondta a dolgot, tesóm feje egyből duplaméretű lett, egész késő estig honfoglalóztunk, gondolatelterelő hadművelet…

Aznapeste ezt írtam:

„Addig-addig sütkéreztem a biztonság nyugalmában, ebben a kényelmes mocsárba, míg aztán egyik pillanatról a másikra egyszer csak sehol. Próba ez, egy újabb, egy sokadik ebben a már-már végtelennek tűnő sorban? Nem tudom. Nem tölt most el azzal a gyomorremegetető félelemmel, amivel korábban mindig. Edzettség, vagy előérzet? Hogy majd fentről ez is elrendeződik, mint valahogy mindig…”

Pár nap múlva meg ezt:

„Anyám nem leli helyét. Jár fel – alá, ki s be és hallgat, egész nap csak hallgat. Sosem voltunk nagyon beszédes viszonyban, de azért ez érezhetően ennek az új – régi-új – szituációnak szól. Megalázható az ember, de hányszor? Meddig lehet büntetlen? Egy hozzá nem értő vénember kezében a hatalommal megalázhatja az én fenséges anyámat, aki olyan bár, amilyen, ő sem tökéletes, de a szakmája a kisujjában van. Mondjuk megátkoztam a pasit, úgyis megdöglik még idén…”

Most táppénzen van mami, a fizetése x százalékát fogja kapni, utána meg valamennyi munkanélkülisegélyt, de ha azután sem talál munkát, akkor mókás lesz a tesóm nevetséges fizetéséből élni hármunknak. Mondjuk elvileg addigra már én is pénzt fogok keresni, ha igaz és összejön és sikerül… Jaaaj, istenem, ez a vesszőfutása anyámat teljesen összetöri egyszer, abba meg én fogok elpusztulni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr774340384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.