Hét dolog
Blogbarátaim körében terjed egy felhívás, most nem emlékszem, hogy személyesen is megkaptam-e – elittam az agysejtjeim, bocsi – mindenesetre csatlakozom a kezdeményezéshez, miszerint írjon mindenki hét dologról, amit még nem elített a blogjában. Na itten van a lista, ezek lesznek, a hetes meg ennyi is marad.
I. Apámról Arról, hogy néha gyűlölöm, amiért nem volt, ma sem kíváncsi rám. Hogy máskor meg ugyanezért megszakad a szívem és végtelen tehetetlenségemben bőgök.
II. Ágiról Csöpögtettem már róla egy-két dolgot, de a legnagyobb részt kimaradta. Fájdalmas tüske, felesleges is, régi is, inkább már csak a helye, mert tudom, hogy nem éri meg, mégis fájdalmas, dühös heg ez.
III. Arról, ahogy élünk A házról, a napokról, a „kellene”-ről, a „nincs”-ről, Nagyapáról, Pistiről.
IV. Disznó kalandjaimról Az Akik voltak – posztokban akartam Róluk szót ejteni. Arniról, Gáborról, Laciról, Apuról, Pistiről és arról, hogy néha jó lett volna engedni a visszatartott, de létező ribancságomnak.
V. Kertvárosi életünkről Mikibácsiékról, erről a mocskos patkány bandáról, akik undorító, perverz dolgait három elképesztő, abnormális évig viseltük el jórészt miattam.
VI. A művészetiről Arról, hogy hogyan vettek fel, milyen volt az elején, Tamaráról, Nikiről, a Társaságról, a RockInnről, aztán ahogy a nép egyre változik körülöttem.
VII. Káros (?) szenvedélyeimről Nem dohányzom. Sosem próbáltam, slukkot sem, egyszerűen csak nem érdekel, két dohányterméket próbáltam ki, a tubák tetszett, a vízipia nem. Ennek megfelelően nem próbáltam ki a füvet. (Bár a terv az, hogy egyszer majd igen, a margitszigeti szökőkóút közepében fogunk flesselni, ahogy a víz zubog a fejünkre.) Más drogot sem. A szeszre viszont nem mondok nemet, bár az ész nélküli piálást már kinőttem. (Néhány kivételtől eltekintve…) Élvezeti cikként fogyasztok alkoholt, főleg bort. Úton vagyok a sznobéria felé ezügyben, kellett Csatának megszerettetnie velem a _minőségi_, öreg, száraz vörösborokat… Istenem, azok a Tiffán borok… Nem sportolok. Sajnos és még. Oka pénz- és kezdőlökés-hiány. Egyetem alatt megint fogok, gondolom step-aerobic, meg a lányokkal megyünk latintáncra. Sajnos, de érthetően szeretek jókat enni - ki nem? – és hálistennek még jó hízékony is vagyok. Szeretem a franciakártyát, kanaszta és póker, de pénzben soha, majd csak ha eljutok Vegasba. De a legdurvább szenvedélyem a szépnek a mindenáron való kutatása. Leginkább az emberi test(b)en és a gazdag zenében és a betűknek egy rejtélyes sorrendjében (vers) és a jó színházban találom meg.
+ Vannak hibbant szokásaim:
· 2004-től jegyzem, 2005-től dátummal, hogy épp mi(ke)t olvasok, plussz kb egy éve ha találok egy jó szófordulatot, egy hatásos leírást, egy találó hasonlatot, vagy egy klassz poént, azt is kiírom.
· A CD-k csak pontosan állhatnak egymáson egy oszlopban, szépen, gondosan.
· Nem cím, műfaj, szerző, vagy valami más logikus szempont szerint rendezem a könyveimet a polcon, hanem nagyság szerint.
· A takaró csak gombolással a lábam felé állhat az ágyon.
· stb.
++ Két éve készülök egy könyvet csinálni. Nem kifejezetten írni, csinálni. A régi-régi relikviáimból készülni, megannyi olyan tárgyból, amely mindegyikének története van s ezeket a történeteket le is írnám melléjük. Ex libris Lola lesz a címe és gyönyörű lesz.
+++ a legkiírnivalóbbat hála az Istennek és egy ihletett éjszakának már leírtam
pápá
ja van egy újabb nevem:
cyrano de bergerac
merthogy mirellának terveztem göncöt, aztán a mai este a ruha miatt majd jól mindenki beleszeret. és ez olyan mint amikor a cyranoban ugye a roxane azért szeret a szépfiúba mert az okosfiú a szájába adja a jódumát
