írtam múltkor arról, (csak aztán asszem nem tettem még blogra), hogy a dolgok nem fekete-fehérek, és egyetlen okra nehezem visszavezethetők. De ma este megtaláltam a megoldást minderre:
"ha egy eseménynek k oka lehet, akkor kettő a káadikon darab esetre van szükség." (Mill) azaz az alternatív oko nagy száma indokolttá teszi a nagy mintanagyságot. Ergo nézzél körül ember, mielőtt ítélsz, avagy az indián mondás szerint, amit a Kandech Yumkellától tanultunk, vagyis én ismertem depechemode verzióban:

before you criticize a man, try to walk in his mocasins/ before you come to any conclusions try walking in my shoes

agyamra ment az induktív és a deuktív logika, az okság és a lazarsfeld paradigma külön-külön és együttesen is.

találjatok ki nekem valami jutalmat a keddi illetve a szerdai napra (najó, ott már van jutalom: L-lel kettőször nyolcvan perc szemkontaktus) amiért ezt végigcsinálom. ne hizlaljon.

azt kérdi a szoctanszék imélben, melyik témáról akarnék tanulmányt írni a nyári tábor kapcsán? megadtak vagy nyolc lehetőséget, én meg válaszoltam, hogy sorry de van saját ötlet és az is csak köv nyáron esedékes. 1, azt mondtam egy szoctanszéknek, hogy elfoglaltabb vagyok nála, ami igaz is, mivel nekik van idejük tanulmányt írni 2, ha majd írok, akkor aztat publikálják nekem? nagyon dögös lesz, úgyhogy biztos...

jajdenagyonjó az ultra és az exciter album a depeche-től! tegnap katam... szegényem, meg vagyon becstelenítve, tanulás mögé hallgatom hogy lefogja a zavaró géptermi zajokat.
majd kaptok bele a zenefalra.


idén nyáron nyaralni fogok. és pont. külföldön. de ez nem is fontos. csak ne legyen ott a kikúrt tánccsoport otthonról. pl azt teszene: anyu, mirella, mirella-anyu és jómagam. kell hozzá sok pénz és meggyőzőerő. még nemtudom honnan lesz.

ja és valami outside bulit szeretnék szilveszterre. új ruhát, sok piát, ismeretlen embereket, jó zenét, max három barátot, akikkel megyek és utánam döglődő pasikat a buliban.

nem tudtam dob+basszust nézni



igen csak azért írok, hogy ne kelljen felmennem tanulni. pihi.
ja és vérig vagyok sértve, amiért a klassz depeséletérzéses posztomat senki nem dicsérte...

pápá