szégyellős exhibicionista

gondoskodik egyetemem az állandó lefoglaltság keltette áramlat-élményekről tisztességgel.
iszonyú a hajtás, csak aludni lenne időm, bírnám. így csak belezuhanok egyik teendőből másikba, elsuhanásoknak örülve mindösszesen, de azok hiperérzékeny pillanatnyi valómnak annyira jólesnek...
például a minap bólogatós kutyusba toltam a buszon (=mikor leesika fejed buszonalváskor) és jól nézhettem ki. egy nagyobb döccenőnél felnyitva szemem pontosan a látóterem fókuszában néztek rám a világtörténelem alighanem leggyönyörűbb szemei. nagy döccenő simét, csak ezt kis szívem generálta. félve néztem oda néha, túl szép volt, hogy huzamosabb ideig figyeljem.
aztán leszállva másfelé ment.
tegnap meg jövök vissza tarkára és hasonlóan friss tudatállapotban bambulok magam elé. aztán érzem: néznek. odanézek, ugyanaz a szempár. hiba nélkül való.
ami vicces: tarkán lakik.
project: kideríteni kicsoda.
itt jegyzem meg, drága anonimus, írjad meg, a) hogy mire gondolsz zongorillafiúval kapcs b) ki vagy te?

na bűntudat ha nem írom a konfment, ami persze már kész csak úgy pont nem volt jó a drága tanarnőnek...

pá