HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

return

körúti kis vörös 2008.01.01. 16:50

vagyok
újra
itt.
helló és boldogat.

nem voltam netközelben huszonkettedike óta, nanáhogy nem írtam.
nem mintha lenne mondanivalóm.
hazamentem, jöttek-jönnek ki a pszichoszomatikus bajaim, kezdem úgy érezni magam, mint valami istenverte menedzser. annyira hozzászoktam a pörgéshez, hogy agyfaszt kaptam, ha pl nem tudtam időben főzni a sütikrémet faszkolódás miatt. de amúgy jó volt otthon. az istentelen mértékű bezabálás megvlt ugyan, de nem élvezem mostanában az ételt. otthon is azért ettem nonostop, mert sosem találtam azt az ízt, amit kerestem.
hazavitt hat tankönyvből négy feldolgozva és kéremszépen: regényt olvastam: utas és holdvilág(jó, bár a cím többet ígért)
megnéztem a bézét a kireütöttezagyerekben, jajdeszerettem. meg l-ra is gondoltam sokat.
most meg csak így létezgetek.

tesó beteg. fasza.

volt amúgy ilyen ünnephangulat is, kaptam órát, kettő, szép. mindenki örült.
sok könyv és film volt még, meg valami huszonnyolc rész drhouse. nem akartam visszajönni, most pest, az imádott= pest, ahol a próbatételek...
bekerültem valami mókuskerékbe, amiből nem szabad kiszállni, meg nem is akarok, pedig szívből unom.
volt szilveszter is, póker, hógolyó, tánc, véleménykülönbségek ütköztetése.
kellemes bódultságban telt az este, az állandó barátságos ámde határozott lolát eredményező alkoholszintet szlovák szeszekkel és magyar pezsgővel... jó volt mindegyik, valami tetranszkicsaj meg egy másik csaj, annak hosszú sz-betűs neve volt és a tavaly január ötödike óta tartó pezsgőtilalmat sikeresen oldottam fel, merthogy az iszonytató másnap elmaradt. pedig még a határidőnaplómba is beírtam: január 1. : másnap...
írni kék a lévai balázsnak akinek megszűnt a dob+basszus című többszörös díjazott, többek között a lolakedvence díjat is megkapta. nem tuzdom mit írnék neki, főleg azt, hogy ne aggódjon, bármiért is hagyja abba, én majd csinálok ugyanilyet, csak várja ki. jólesznekem az a közéletikommunikációs szakirány asszem. (ugyanitt keresem a master tandíjának finanszírozóját...)

lelki tartalmaim, ahogy mirella nevezte:
vegyesek.
kavarog benne a múltkori incidenssel kapcsolatban mosoly, kétely, undor és felháborodás.
meg hogy minden jó lesz ha legközelebb az utolsó tíz percet kiiktatom én magam. mert akárhogy lehet értelmezni ezt és én nem akarok értelmezéseket, ha nem lesz mire, úgy jó lesz és egyben fényt is derít a dolgokra. (mert lehet hogy én értelmeztem jól eredetileg a dolgokat a maguk természetességében, de lehet hogy nem, és az nem maradhat meg úgy. akkor inkább nem találkozunk többé.)

hogy elbasztuk magunknak az esténket a múltkor. de mindig ez megy. tragikomikus. egy barátság, ami viszonylag gyakran jár fájdalommal, de kell, mert ez van. így. jól.
olyan zombik vagyunk már, borzasztó, élni nincs időnk. (nektek se, mi? kevesebb szappanopera segítene a time managementen, bébi...)
mariccal is isten tudja, mióta nem beszéltünk már tizenöt egybefüggő percig.

és most is csak az önmagam felé támasztott kötelezettségeim elől baszom el az időt itt, így.
veletek akarok lenni, veletek mind, akikkel olvassuk egymást vagy naponta beszélünk, vagy soha, csak emberek között, köztetek.

itt is tarkán. banyek. a társas magány, a néma egymás mellettiségek az agyamra mennek, meg a kimondott-kimondatlan vélemények, indulatok. papírmasé világ. a megszokotté, az elviselésé. a tűrésé. csak az egyszerű egymás felé fordulást vesztettük el valamikor félúton (naja, lepsénynél még megvolt!) féllábbal élünk itt, így. a másik: másutt.

azért nem vagyok depressziós, nyugi. csak kicsit fásult-fáradt-igénybevett.
például tök feldobott, hogy eszembejutott, hogy mit szeretnék kezdeni a diplomámmal. az persze kérdéses, hogy reális-e.

új év.
nyelviskolának nézek utána, meg valami ugrabugrának. kangoozni szeretnék, meg táncolni.
angolozni, meg olasz vagy spanyol vagy német. némethez nincs kedvem csak praktikus lenne. a 2008as szerelmi szálak eszembe se jutnak, nem értek én ahhoz, majd ád az isten amit jónak lát.
izmos év lesz. így az elején vizsgák, remélem sikerek, még két bévé, tdk-ra készülődés, tdk, remélem jó lesz, a zenés tdkval kapcs a saját kreativitásom poklában vergődöm, annyi ötletem van, hogy túl sok. a másiktól meg úgy félek mint a veszés. aztán az új féléves órák is biztos jók lesznek, megugye még kondi jön egy ebédel/vacsival. és aztán majd kitavaszodik, elözönöljük (ezt így kell írni?) a margitszigetet, meg az orczykertet és a bárkába is megyünk majd meg más színházakba mert a tdk-k ellenére azért több szabadidőnk lesz mint most volt a kutatás miatt, aztán nyáron ittt leszek, eszembe sincs otthon punnyadni idén is, inkább kibírom a summer in the cityt, kell pénz úgyis vagy kimegyek tamarához londonba. és jövő tanév már szakirányon, szakmai gyakorlaton (gondolom tv vagy rádiónál). és ősz lesz, amit imádok, a vöröses fényekben majd ráérés is lesz meg macskakövön cipőkopogás és ebéd a darshan tetején pólósan, hogy barnuljunk. s újra tél, hogy fázzunk és csúszkáljunk a buta kis nőies csizmáinkban. ugyanígy.
csak egy társra előfizetnék ha egy mód van rá, mint januártól a rubiconra is.

ez az év meg, lássuk: nem emlékszem várjunk csal. január, rettenetes volt, brutálisan rástresszeltem a vizsgákra, pszichoszomatikus hasmarssal, de jó is volt, mert edittel nagyon összenőttünk itt a sok pasipletyka és múúgyűlölet és statozás közepette. de aztán az új félév már jó volt, szerettem a tárgyakat, kondorosi, zsinka, közgáz, ilyenek, jó volt. és a lányok kábé egyszerre mentek szét a párjukkal és akkor mindketten programdömpingbe kezdtek, gondolataik lefoglalandó és próbáltuk lélekápolni egymást. aztán februárban nem volt semmi extra csak megírtam a szerintem legjobban sikerült bejegyzésemet és egy másikat is, ami szintén népszerű volt és sok révészsándort hallgattam. aztán felháborodtam bajzátpetin aki effektíve esemesben javasolta hogy akkor esteleg dugjunk minél hamarabb. és márciustól néha megrohamoztuk a margitot, kutyákkal játszani. áprilisban a húsvéti szünetben kiborultam kissé, csak a szokott éves depresszióroham, tehetetlenséggel, bőgéssel, satöbbi. aztán ez is elmúlt és voltam suzieval vácon, hallgattunk marimbát. mirellával hamletet néztünk és szentivánéjit és akropoliszt és imádtam. ekkor szoktam rá a máté blogjára. meg utána ugye egyre többen lettetek, i love you all. és májusban megindult a szekér, amellett, hogy kitartóan bézéztek az agyhullámaim, kondorosi ugye. és voltam az örkényben, az jó volt. meg a rajkba is jelentkeztünk. ja és a legjobb volt ugye a padlás a csajokkal és utána dunapartonének. jameg az ákoskoncert, ami pocsék volt, azóta se vágyok. utána meg vizsgák is voltak, pl a vicces civtöri hajnalinyolckor a dunaparton ülni kómásan, aztán vizsga után a francescoban empedoklészparódiát készíteni. jamer azt is megnéztük, olyan szépet még sosem láttam mint az volt. de a vihart azt utána nem szerettem nagyon. még meg is sirattam. júniusban a legkomolyabb élményem az évben: hamlet - utolsó előadás. három napig voltam tőle agyhalott annyira. aztán rajkfelvételi is volt és andantéban boroztunk és utána nagyon paraszt voltam mirellával. rajkba nem vettek fel, de leszartam, és mariccnál laktam júniusban és beteg lettem egy vizsga előtt, így uccsó vizsganapomon kettőből vizsgáztam. utána meg lazultunk mariccostól meg hugistól és jó volt. és megkörnyékezett egy nemzetközi csapatmarketinges vállalat, hosszas vívódás után valamikor a múlthónapban ráztam le végül a csajszit, nem nekem való volt a dolog. utána hazamentem és végigolvastam-lazultam-punnyadtam a nyarat. csak a tmobile kapcsolatkoncert volt fasza de az nagyon. otthon wassalbertet meg nem is emlékszem miket, de rengeteget olvastam a balzsamos forróságban. és végre végre festettem egy képet évek kihagyása után újra és imádom: ophelia virágai. meg mirella volt nálunk, és anyámat kirúgta az a hímsoviniszta őstulok. akkor nagyon megijedtem, de már hellyelközzel oké a helyzet. szeptemberben meg visszajövék pestre és visszabicajoztam ebbe az életbe. jajdenagyon jó volt a szociológustábor augusztus vége-szeptember elején. rengeteg meló, nemnagyon alvás, megismertem l-t. első látásra megtetszett. csak a táborral járó utómeló nem volt gyenge. így szeptember koralegelején már beadandóval nyígni. de mgelett és fizetést is megkaptuk és l ránklőcsölte a táboros film elkészítését is. jaigen, nem vettek fel a bárkába jegyszedőnek, mostmáraztmondom, na bumm, úgyse fért volna az időmbe. aztán meg egyszercsak hurkát vittünk a kondorosinak és aztán a bvopnál is bevágódtunk és hoppla, két nap múlva minden engedély a kezünkben, mehet a börtönkutatás. és elsőperctől imádtam a beckert, imádom, kész. meg a józsit, aki vizkomtanárom. és nonstop a filmen nyígelődtünk, majd beleszakadtunk már annyira utáltuk, mindig csak az a hideg pince budán. voltunk hercinél, az jó volt nagyon. aztán októbertől kutatunk. az első fájt, azután már jobb lett. voltunk egy moziba, megnéztük a hrabalos filmet és jó volt az nekünk. novemberben szintkirándultunk, az isteni volt, mert végre lazítottam kicsit, három napot, és hazajöttünk, akkor meg tarkanapok mindenféle jóval, plesi is volt, de most nem kezdett ki velem, mint tavaly, ez örömteli, és a kecskeméti bévébe buli volt menni úgy hogy az előttevaló éjszaka még tarkán buliztam és nem láttam értelmét lefeküdni. ja igen, novembertől van kontaktlencsém és az jó. és aztán kecskemétről is hazajöttünk, és inkább nem aludtam még egy kicsit, buliztam helyette, így a 2007es rekordom a negyvenegy órás ébrenlét. egész szép. és voltam a gyerekeknél budaörsön és rosszul érintett, mikor eltűnte magát máté. és koldusoperát néztünk alföldirobival de szar volt, és arany árát, az meg jó volt, zsuzsinak is tetszett. és a film is kész lett, és börtönökbe jártunk néha, kalocsa szívatott és nagyon kötelességtudó voltam egész évben. meg a szegedi börtön is volt, klassz és a mikulásbuli isssssteni volt. de lényeg: nagyon kötelességtudó voltam 2007-ben. és most, folytatása következii ugyanezen szériának.
és
pont.



pápá

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr454340478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.