HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

nyáron írtam

körúti kis vörös 2008.09.18. 00:49

Kukorica

Gyerekkoromban, mikor még korán keltem, nem féltem lemenni a nagy kert végébe. Vadregényes képzeletem elszórakoztatott naphosszat, hajnalonta még hálóingben jártam a nagy udvart, a kék virágok szirmai közé táncot járó tündéreket sejtettem, és a kukoricacsövek végénél kilógó, fénylő szálakban szőke, barna, vörös aranyhajú leányok végtelen hosszú, selyemhaja lebbent.

Aranyhajú tündérlány volt valahány kukoricacső, simogattam, fésülgettem, befontam hosszú hajukat. A káposztalevelek hajnali harmatjával játszottam órahosszt, szétfutó higanycseppjei különösen tetszettek nekem. Volt egy virágunk, hihetetlen csoda. Éjjel lehullatta szirmait és reggelre mindig újakat hozott. Ezt is bámultam, próbáltam megérteni. És a kerítésre futott hajnalkák tölcsére kastély, az a magas, büdös sárga virág napernyő volt. Térdig érő, fehér, színes foltos hálóingem volt, abban kószáltam mindig fütyörésző nagyapám körül, aki felháborodva küldött be mindig, ne mászkáljak kinn „eggyingesen”.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr974340628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.