HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

mérleg egyenesben

körúti kis vörös 2008.11.22. 23:24

ebben a pillanatban a közelmúlt legjobb napjának estéjében ülök.
ez a mai nagy szél nemcsak havat hozott. boldog vagyok most nagyon. olyan áradó szeretet tölt be, ami világot gyújt ebben a téli sötétben.

mert a legjobb helyen vagyok a tévénél és imádom, mégha a szart is kihajtják belőlünk, akkor is és biztosan tudom, hogy itt is maradok.
mert minden hullafáradtságon túl istenien éreztem magam a forgatáson
mert hónapok óta először kibaszottjól együtt voltunk mirellával

de a legfontosabb a zolcsi-ügy.
éreztem én már, és írtam is, hogy jó lesz ez már. hogy annyi nagy amplitúdó és az itt olvasók tudják jól tudják, mennyi fájdalom után - és tőlem mindenki lázadhat, hogy az nem úgy működik, meg somolyoghat bölcsen, hogy akkor nem is volt az - ez a szerelem elmúlt. és így szeretni sokkal könnyebb őt. szerettetek már valakit nagyon-nagyon? nem szerelmesen, de úgy, mint akivel misztikus szálakkal vagy összekötve valahonnan nagyon távolról és régről; úgy, mint aki rengeteget, szavakkal nem kifejezhetően sokat adott neked, úgy, hogy egy látása annyira felvidít, annyi energiát ad, mint a legtikkasztóbb pesti nyárban a friss víz első, hosszú, rajongóan boldog kortya?
biztosan szerettél már így, te, ott a túloldalon. csodálatos, már-már szentimentálisan sziruposan idilli és operettbe illően tökéletes érzés. a legfontosabbaknak jár csak ki ez a megtisztelő szeretet-szint. nem is sok van ilyenből egy embernek, mert nem is lehet ekkora lángon ezt sokfelé...

a legegyszerűbb - és tényleg össze vagyunk kötve - minden így. hogy egymással szemben állva az utcán, hidegben hóesésben, én az ingnyakad baszgatom, hogy ne fázz meg, te meg a karomat gyurmázod azzal a jóistenálgyonmámegtedögte-kifejezéssel, mindvégig csak ketten vagyunk a soksok kinnálló minket körülvevő népek között, és aztán mintha anyánknak mondanánk, azzal az egyszerűséggel mondjuk a másiknak: nagyon szeretlek. nem tudom nálad mi a helyzet, de én tényleg, tényleg nagyon szeretlek téged.

végre rendbe kerültek ezek a dolgok.

még nem tudom, mik leszünk egymás életében, de valami nagybetűs.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr504340658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.