HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

otthon írtam

körúti kis vörös 2009.02.17. 10:07

Márai. Csendes, magányos, szomorú lélekrokon. Talán bölcs leszek, mint ő, ha megérek rá, ha elmúlik még ugyanennyi év fölöttem. Szomorú-szép élet. Előre lefektetett vasutakon robogó, lánctalp-nehéz, fátyolsuhanás könnyedségével viselt sors, semmi különös, megismételhetetlen, rejtélyesen egyszerű élet, ilyet szeretnék. A nagy műremek, a megismerés szótlansága egyszerűen csak beleivódik lassan-szépen a csontokba, puhán fáradttá, bölcsen érdessé teszi a velünk mindent végigélő bőrt, mint cigarettafüst reszelősíti a hangot. Az írás kényszerét üstdobolja belém, menj, csinálj valamit, hozz létre eddig létezetlent, szeress, félts, fázz, ujjongj, ölelj, zokogj, türelmetlenkedj, pukkassz polgárt, simogass gyermekhajat betűiddel, mindegy mit teszel,tedd. De azt is leírja, hogy a gátak, amelyek megrekesztik bennem a betűket, az akvarell selymesen rám várakozó ívvonalait, azok a gátak kérlelhetetlenül állanak s omlanak össze, ugyanolyan hirtelenséggel. S egyszer felkelek s nem lehet nem írnom, nem festenem, nem létrehoznom onnantól. Hogy a pillanatnyi elégedetlenségek, kudarcok, az önkifejezés sikertelenségei nem rekesztenek örökké, s ha egyszer majd nem, akkortól sosem. Egy kisgyerek áll mellettem, az alkotásvágyam; tágra nyílt szemekkel bámul fel rám, félszegen húzkodja férfias ingem ujját, anya foglalkozz velem, anya teremts meg, egyedül félek a sötétben. De még nem, még várj, még előtte össze kell aprítsam ezt a kis hagymát, zöldséglevelet, még ezt át kell nézzem, el kell olvassam, most ezt a filmet nézem, ne zavard a mamit, dolgom van, menj, játssz a babáiddal csendben. Persze azért annyira nem szófogadó, hogy leüljön szorgosan gyűjtött, kivagdosott emlékszeletei mellé, s csendesen rendezgesse életének kis kitömött bábuit, s bár elmés meséket eszel ki a maga szórakoztatására, nem teszi, amit kérek. Áll mellettem szótlanul és ellentmondás nélkül, nem zavar épp nagyon, csak néha mintegy emlékeztetőként megböki a kezem, meghúzkodja ingujjam, jelzi, itt van és várja, hogy befejezzem azokat az értelmetlen felnőtt dolgokat, amikkel eltöltöm az időmet. Nem és nem hagy békén. Kurva kölke. Önző egy kis dög. Folyton láb alatt van. Lassan kezdenem illenék valamit vele. Tiszta Lóci óriás lesz.

2009. január 30.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr454340692

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.