HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

mókuskerék-élet

körúti kis vörös 2009.11.18. 21:53

korán kel, utálja, félálomban pisi, zuhany, kávé.
munka. ugyanaz a dal napi nyolcvanszor - felismerem, hogy avariációk száma bizony véges ugyanarra a szövegre. még a hangsúllyal sincs mit variálni. közben születnek értékes dolgok: a második szabad ötletek - tollrajzom. ha nagyon unom, vécére megyek. ebéd, internet.
délután ha sikerül valakit beleszerveznem magamba, tali egy baráttal. este internet, sorozat, nagyritkán könyv - nincs rá lélekerőm, hogy Márai megmondja az életvezetési tutit jelen élethelyzetemben. néha régi ismerősökre dobok üzenetet, hátha emlékszünk egymásra.
(meglátjuk, hogy sikerül a közös pontok megtalálása. hétvége. remélem, a közös pontok száma sok, elhelyezkedésük egymáshoz közeli, súrlódásuk pozitív.)
bambulok a farmville-en, ez az iq-max. aztán túl későn lefekszem.
aludni jó nagyon. régi meg álmodott szerelmekkel álmodom, nothing's impossible. utazom. aztán túl hamar itt a reggel, és várom - valami érthetetlen reménnyel - hogy majd ma, majd ma lesz valami szép, valami jó, sok nevetés, élvezet, extázis végre.
extázis - szeretem, mégsem használom gyakran ezt a szót. az kell most nekem. élvezet.
élvezetért hajszolom hát magam a hétvégékig, hogy talán menjünk elvegyülni valahova, idegen férfiak illatát beszívni, szemekbe tekintni, hagyni addig menni őket, amikor már megvesznek, s ellenállhatatlan kacajjal lelegyinteni kezüket a derekamról. távolról nézek rájuk, mert távol is vannak. arra sem méltó egyik-másik, hogy végigsimítsak a karjukon. (de még mennyire nem, az egyfajta szeretetmegnyilvánulás nálam, ha valakinek végigsimítok a karján)
hol van az anagy jó, amit várok. készül valahol, mint a tél? elbújva vastag, szürke felhők mögé? gyűlik fejem felett, mint nagy hordóban a méz, se ha tele lesz, kibillen az egyensúlyából, és rámömlik mind? ez a nap sem borított, igazából nem is cseppentett rám belőle semmit.
az étel jó csak, mert válogatva főzöm meg, egészséges, nem hizlal, de mégis isteni, főznék már valakinek, ez szakrális dolog szerintem. Psota Irén írta az önéletrajzi könyvében: "aki etet, az szeret".

nem is szeretethiányom van. szeretetadáshiányom.






mintegy mellesleg szeretettel köszöntöm blogom két új olvasóját, az életem valaha volt és talán örökké egyik meghatározó figuráját, Suziet, és Alit, aki tinédzserkorom legszebb éveiben ugyancsak rajta volt a tablón. vannak sztorik, legyen elég annyi, egy-két alkalommal részt vállaltam emberölés megakadályozásában. szóval sziasztok, gyerekek.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr264340797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mária 2009.11.18. 21:53:00

Annyira szépen fogalmazod meg a gondolataim.Csak ámulok,a karsimi már nálam is valaminek az elismerése és igen én is szeretni vágyom, ugyanakkor arra is hogy engem szeressen valaki és elismerjen.Mókuskerék, bizony az ,így minden boldog pillanat megélek és hálás vagyok érte!