HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

mission impossible

körúti kis vörös 2009.12.13. 02:11

tudom, nem lehet sosem, hogy megértsétek, de úgy szeretném, ha legalább egy halovány villanásnyi megértéshez jutnátok.

ahogy lépcsőn lépdel egyre feljebb, feljebb a várakozás bennem, alaposan, módszeresen, kimódoltan kerít hatalmába. minden nappal eggyel gyorsul a pulzusom, és mintha a szívem egy nagy lélegzetet venne, lassan, naponta tágul.
csarnokszerű terem a szívem, hajszálkarcsú falak tartják, színes üveg a fala, és mintha mindennap tisztábban, ugyanakkor kegyetlenebben ragyogná be a fény, szikráztatja a sejtjeimet.
hogy nyílik meg egy újabb megismerés napra nap? hogy hasít belém újabb megértés, hogy szeánszba vonom magam, egyedül vagyok a sötétségben, és a tiszta hangok értelmet nyernek, egyre közelebb jutok a tudáshoz. úgy csodálkozom rá milliomodszor hallott félhangokra, rekedt hörgésfoszlányra, mintha először hallanám. egy soksávos keverő a koponyám, szétválasztva érzékelem az elemeket, és az összhangzást egyben. egyszerű szószerkezetek nyitnak meg újabb és újabb ajtókat, izgató, folyamatosan felhorgadt vágyakozásban élem napjaim és rejteni mindezt - még izgatóbb. és a pulzusom egyre gyorsul, mint egy forró táncban. az egész valómmal vágyott, keresett tökéletesség megnyilvánulásaitól könnyek fojtogatnak, a vággyal együtt már két gombóc rekeszti bennem a levegőt. betegség ez, és nem is értitek. betegség ez, és nem gyógyít meg senki. nem is akarnám. ha valamibe, a Szeretetbe érdemes belehalni - bármikor. és közben végig hitetlenkedve töröm a fejem, mi az a gát, ami ilyen éles határt húz, és ami nekem a leggyönyörűbb, katarzisig, révületig emelő selyemfényű boldogság, az hogyan jelenthet oly sokaknak valami negatív, sötét, spleenes önkínzást? hát hiszen ennyi boldogságot soha, senkitől nem kaptam még, engem még nem szeretett senki úgy, mint ezek az ismeretlen férfiak, ahogy közvetlenül a fülembe igézik varázslataikat. a kötelék nevetségesen nyilvánvaló. a "találkoznunk kell" vágya itt rég nem lányos álmodozás: követelőző kényszer.
és. egyre. gyorsul. a. pulzusom.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr394340809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása