HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

szmájlilájf

körúti kis vörös 2010.09.16. 21:03

:)
olyan élmények után vagyok, gyeeerekek, nem érem utol magam a nagy örüléssel. különféle emotikonokkal teletűzdelt napjaimban mosolyom félszeg, hitetlen, földöntúli, dög, nyugalmas, euforikus, örömteli, egyszerű, saját.

mosolygok a monitorra munka közben, és az ügyfél hallja.
mosolygok pironkodva, ahogy visszahallom, hogy elégedett velem a főnök.
mosolygok libegve a könnyű eső szitálása alatt hazamenet. jó zene szól.
mosolygok megengedőn közös esendőségeink egyikén itthon, Edittel.
mosolygok bele a stúdió barnás-kékes félhomályába a rádióban, szeretem a témát.
mosolyom önelégült vigyorrá alakul ha valami bejön.
mosolyom mint habfürdő tetején a hab, nőttön nő, a buborékok levegőkapkodós nevetéssé pukkadoznak, egyre egyre egyre nagyobb. szájam már tátva, az öröm hogy kiférjen
mosolygok bele bulihelyek sötétjébe, bormámorban kivetítőkre, idegen férfiakra, hadd ébredjen fel hiábavaló vágyuk, s belül sátánian kacagok némelyiken.
azután meg kerekre nyílt babaszemekkel mosolygok valahova, aztán ilyenkor jön valami érte. ilyenkor az a nő vagyok, akiről nagy költők lemondó, megvető versei szólnak. vérszívó. tudom én azt.
néha meg úgy, hogy magam is meglepődöm, honnan ez a fesztelenség. néha meg hiába mosolygok, ha félsz odajönni megszólítani. néha éhesen, rád, te sötét kis egoista senki, akit úgy kívánok, mióta megláttalak, hogy összerándulok, ahol szándékosan hozzám dörgölőzve elmész mellettem.

néha meg boldogan a boldogságodtól, görcsöket levetkezve, eldöntve, hogy barátnak jobban akarlak, mint bármi másnak. olyan vagy, mint egy... mint én leszek, ha odaérek. szeretem a tükrödet. boldog vagyok érted. :) ez egy ilyen mosoly, érted mosolygó.


aztán.
voltunk ám bulizni. ilyen jó már régen volt. az elősztorihoz tartozik, hogy abba a hihetetlen helyzetbe kerültem, hogy nyertem egy Placebo koncertjegyet az imádott 101klub jóvoltából. és el is mentem én azt átvenni még a pénteki pecsa előtt. azelőtt meg munka utáni - takaró alatti tehetségkutatóműsor-nézést tartottam. azaz kellemesen rápihentem a dologra. a jegyemhez még ajándék bonanza cd-ket is kaptam, úgyhogy az örömteli kezdet megvolt :)
a buli meg hát kész. valahogy most olyan nagyon nagyon jó volt a társaság. meg volt egy kis extra végre, nem csak az a szokott setlist, ami zekben a bulikban úgy nagyjából fix szokott lenni. itt volt HauberZsolt ex-bonanzoid hogy egy kis saját zenei válogatást adjon elő nekünk mint laptop-dj. és meglepően jó volt, nem valami elvadult lilaködös minimal rettenet volt, ellenben igazi jó zene, izgalmas, pszichedelikus, experimentális könnyed gyönyör. ellötyögtünk.
egyes számú mókás jelenet: Vica mellett megállt maga a fiatal Billy Idol. de komolyan, egy az egyben. visongtunk, a fiú nem értette, én meg nem mentem oda elmagyarázni, mert félő hogy kicsit rárepültem volna, amilyen szép volt.
kettes számú vicces jelenet: az első két deci borom gyakorlatilag húzóra elfogyott, amilyen szomjas voltam, így elmentem egy következőért. három decit kértem nagyobb pohárba. kitölt a pincér, leteszi a poharat elém. lola szemei óriásira tágulva rácsodálkoznak a pohárra. (rájátszottam azért az őszinte meglepetésre) pincér: satufék, visszalép, rátölt. angyali mosollyal megköszönöm, majd az orrom alá vigyorogva elbillegtem :D
hármas számú vicces jelenet: idegen fiú a kilométeres sorban a pultnál (igen, ez már a harmadik köröm a borból) kedvesen mosolyog, maga mellé invitál. beszélgetni kezdünk a kezemen lévő, oda nem illő bulipecsétről, amivel kapcsolatban szóba kerül a placebo jegyem, stb. végül kikéri nekem a piámat, a kedves :)
négyes számú vicces jelenet, a kedvencem: idősebb srác evez mellém tánc közben. mókás. elszórakoztatom magam rajta. elkezd nekem valami rettenet rossz szöveggel udvarolni, hogy ki lehet-e velem kezdeni, és én menjek ki vele, mert hűű de jó testem van. mondom aha. erre eleresztette a világtörténelem legnevetségesebb beszólását: mi van a táskádban? mággnes? magadhoz vonzottál. wááááááá, sírok a röhögéstől.el is evezett arról lassan. a srác meg, akivel szemeztünk egész este, kb nem mert egy méternél közelebb jönni, a világért sem mert megszólítani, pedig ennél igenlőbben már nem is mosolyoghattam volna rá. alighanem a kisugárzásomban valami életveszélyes XDDD
és a buli után mindig a kérdés: miért ragaszkodom a magas sarokhoz? mindig kicsinál :D de kell, akkor is.

és akkor a Placebo
tegnap este volt, és elmondhatatlanul szuper. és bár szeretem őket jó ideje, komolyabb szinten én csak kezdő vagyok még belőlük, de hihetetlenek, és nagyon igazi koncertet adtak. nem volt különösebben faksznis, sőt, mondhatni angolosan puritán dolgot láthattunk, de az megállta a helyét, sőt. igazából irigyeltem a lányokat ott elől, az első sorban, ahol úgy része az ember ennek a furcsa szeretetenergia-áramlásnak, ami minden igazi zenekar és közönsége között mindig megteremtődik. én, a kis ülőhelyemen kissé kiestem ebből sajnos. annyira jó erős energiák mozogtak a térben, imádtam. csak hát... ülve végigélni egy ilyen élményt olyan, mintha meg lennék kötözve. szakadna fel az energia, és nem tud. mégis eszméletlen élmény volt. és szereztem egy új kedvencet az előzenekar személyében. :)

és végre egyetem mindeközben. tiszta pihenés a munkás nyár után. jók az órák, végre munka van vele, és minden angolul megy, ami azért jó, mert megy :) lesz itt pár külföldi ismerős a félév végére :)

minden jó
szeretet van

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr224340872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.