a muranoi kézműves üveggyárakban a turisták kedvéért ötpercenként fújnak egy kis üvegvázát, vagy formáznak egy állatkát színes üvegből. amikor ott voltunk, egy ágaskodó lovat formázott bámulatos gyorsasággal a mester. csipkefinom, már-már sikoltozóan karcsú üvegdísz lett, egy-egy remekmű valahány. elmondta azt is a mester, hogy ilyenkor ezek a mintadarabok nem bírják sokáig, mert túl hirtelen hűlnek le ott a kiállítótérben, ahol készítették őket. és valóban, a színes, karcsú üvegparipa, ahogy ott állt a helyén, egyszerre váratlan csattanással önmagától ezer darabra tört. innentől hulladék volt, darabjai hevertek ott egy ideig, aztán a mester visszadobálta a tűzbe, az alapanyagok közé. nem bírta a hideget.
minthogy neve nincs, ezt a lassan épülő-fonódó félkész valamit veled nevezzük ezentúl üveglovacskának.
a gyengédség és kegyetlenség (szellem- és) hullámvasútján utaztatsz, engem, meg az üveglovacskát. tegnap egy jégszállító kamiont vezettél belénk. oldalról kapott el, derékban.
üveglovacska most szilánkjaiban.
várja vissza a katlant, hogy újraformálják.
elvégre anyag nem vész el.
minthogy neve nincs, ezt a lassan épülő-fonódó félkész valamit veled nevezzük ezentúl üveglovacskának.
a gyengédség és kegyetlenség (szellem- és) hullámvasútján utaztatsz, engem, meg az üveglovacskát. tegnap egy jégszállító kamiont vezettél belénk. oldalról kapott el, derékban.
üveglovacska most szilánkjaiban.
várja vissza a katlant, hogy újraformálják.
elvégre anyag nem vész el.
