HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

export-import

körúti kis vörös 2012.03.08. 23:34

"de többet akart ifjúi vágyam már tavaszra:
átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra
"

valahogy így. ide költöztem a bloggerről. e döntés számos oka között említhető a hirtelen felindulás mellett például az egyre szaporodó spam-kommentek amott, s a jóval kisebb, ám releváns, anyanyelvi olvasóközönség emitt.(fenét, igazából csak hiányoztak onnan az áthúzott betűk)

az ottani bejegyzések importálása a supportnak köszönhetően megtörtént. furcsa lesz, új lesz, s e két tulajdonságot köztudottan szeretem.

mire a bloggeres posztjaim importálódtak, megszoktam a felületet, szóval lehet örülni kilométerhosszú szépirodalminak szánt emocionális önkielégítéseimen és/vagy intellektus-sznob humorcafatjaimon.

a névválasztásról.

körúti kis vörös. egy régi írásomban teljesen önkéntelenül így neveztem magam. életem egy sötét, plátói szerelmének félőrült fájdalmában vergődve tombolt bennem a lírikus, írtam az életemért. elmúlt már az a korszak, hála istennek - meg egy bugyirobbantóan szexi huszadrangú mjúzikelszínésznek - de az a szófordulat, az a leírása önmagamnak ott, akkor olyan tökéletesen sikerült, hogy szívesen használom most is. meg ahogy ültem itt, agyaltam valami frappáns, lolás, megjegyezhető néven, az erőltetettebbnél erőltetettebb ötletek közül ez volt az egyetlen, amit tökéletesen természetesnek és igazinak éreztem azonnal. hát így. szeretem.

szégyellős exhibicionista: hát ez ezer éves sztori, végre egy alkalom, hogy használjam az egyik kedvenc jelzőmet, amit valaha mondtak rám. egy öreg haver spanyolgitár-művész, sómiháj nicknevű figura mondta ezt nekem. tizennégy múltam, Csilla, gyerekkorom egyik főhőse, a helyi könyvtáros, pótanyám és jóbarátnőm esküvője - mely Az Abszolút Besztevör Esküvő marad mindörökké. a dög már bennem volt, ohohó, már 12 évesen is bennem volt, ha nem korábban. ide az esküvőre nagyon csinosan érkeztem (pláne önmagamhoz képest, bár ezt a páron kívül nem sokan tudhatták, mivel a jegyesek meglépték azt az orbitális király dolgot, hogy csak a legszűkebb család (szülők, tesók), és egy sereg, az akkoriban éledező internetről ismert jóbarát (csupa művelt, humoros, írogató ember) vettek részt az eseményen, naná, hisz a pár is azon a levelezőlistán ismerkedett meg. azaz a jelenlévők jelentős részét akkor láttam először.) szóval jól néztem ki, és én voltam a legfiatalabb, pont abban a korban, mikor leginkább nem tudsz mit kezdeni magaddal úgy se testileg, se lelkileg, viselkedés szempontjából meg főként. és volt a bulin valami olyan helyzet, amikor láthatóan szerepelni vágytam, meg nem is. a középpontba, hogy mindenki rám figyeljen, mégsem volt merszem vállalni az ezzel járó feszültséget. na ekkor mondta rám nevetve a sómisi a dolgot. na, ez így van máig. vágyom magam megmutatni, szerepelni, figyelmet kapni, és különös öröm, ha megkapom e figyelmet, mégis rettegek tőle, remeg a hangom, elbújnék.

a figyelem. akarom, félem. imádom.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr724298787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.