HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

csak ilyen senkinek való

körúti kis vörös 2013.08.14. 23:17

az én magányom kapucíner csoki: ambivalens, keserédes. nem illek sehova teljesen, vagy legalább csak eléggé. az irodához túl nehéz, túl sok(féle), túl éles vagyok, a főnököm úgy mondja: edgy. egyik - nagyon fontos - társaságban túl szkeptikus, egy másikban túl értelmiségi, míg abban a jaj nagyon csodálatos társaságban, ahol meg zenélünk és gondolkodunk és ragyogunk együtt és hozzájuk fiatalodott a lelkem és nagyon jó, oda néha-gyakran túl “corporate”, nem elég értelmiségi, áltudós-nemtudós hiteltelen szkeptikus. a családomhoz túl sokat keresek, túl magasra török, ahhoz mégsem eleget, hogy őket is emelhessem, a referenciacsoportomhoz túl keveset, hogy közös legyen a Bali-valóság, és különben is túl gyakran mondom ki, hogy firstworldproblems. a múltam szédítően eseménydús, a puszta tények dicsekvésnek hatnak (humblebragging alert) - látványos papírhalmaz (megszerzésének vágya) nélkül viszont kizárom magam az ún. elitből. és a férfiakban rögtön az a sürgető, türelmetlen éhség, amit nem tudok ilyen keresetlenül jóllakatni. én csak azonnal tudok kelleni, mindig a mostvagysoha, és nekem az ilyen az soha, mert az ilyen az nem kell. és állítólag én mindig "úgy" nézek, milyen vadmacska, az "erősen szexuális kisugárzásom" meg hogy tőlem féltik a méltatlan kis pasijaikat, amikor hát hagyjuk már, hogy mikor vesztettem el a szüzességem. hát miért nem vagyok comme il faut, minek van nekem túlsúlyom, vagy ha már van, miért nem viselem tisztes kövérlány módjára, ahogy kell, félszeg simulékonysággal, könnyű vérrel vagy végtelen hálával kompenzálva a centiket. minek van nekem családi tragédiám, meg társadalmi érzékenységem, meg ellentmondásos szexualitásom, hát azt nem illik (ebben a szakmában). minek vagyok én divergens, kilopja a kezeim közül a határidőket meg a specializálódás lehetőségét. nem vagyok jó könyvmolynak, túl sokat élek, nem vagyok jó filmgurunak, őszintén nem érdekel a Fellini, nem vagyok jó bizniszvumennek se, hidegen hagy a BUX-index. kreatívnak yuppie, menedzsernek hippi. Pesthez szabolcsi, Szabolcshoz pesti: kiesik a szádból a kapanyél per mit urizálsz, fijam. és közben - felírom ezt a sort a linkedinemre - ömlik belőlem a mindenféle kontent. képzetlen, de muszáj íráskényszer, nagyon akart, rettegett figyelem, nagyon akart, rettegett zene, és akkor az elhanyagolt festészet meg nyilvános beszéd már igazán csak az apróbetűs részbe fér. tesztek szerint extrém extrovertáltan egész hétvégéket töltök a hűvös-macskás lakásba zárkózva egyedül, gondolat-fürtjeim fonogatva, s néha társaságban elnémulok, láthatatlan üvegbura siklik fölém, és “kutató a terepasztalnál”-t játszom. máskor saját fülem bántja a harsányság, hát minek mondok én poént, pláne egynél többet, pláne jót, az a fiúk dolga, az túl sok figyelmet kér, az nem olyan szép szelíd - és érkezik a pacsi, csattanása még hallik, máris fiúsítottak. s míg ők nevetnek, egyik kezemmel megveregetem a saját hátam az elmésségért, a másikkal meg kiosztok egy fülest, amiért már megint nem bírtam ellenállni a sziporka-fixációmnak. túl sokak által vágyottakba, összeférhetetlen őstehetségekbe, ragyogó elmékbe (rocksztár-típus, így hívom, akkor is, ha teszem azt hidrobiológus) szeretek bele sorra, és hát ki vagyok én ebben az indokolatlan testben, ezzel a sehova-nem-illéssel, hogy észrevegyenek, miközben nem és nem tudom kisebbel beérni. aztán az érdeklődés mikrogrammnyi jelétől, amint végre nem csak a test felé érzem irányulni, csiklandó hiúságomtól kuncogva méltatlan karokban találom magam, ott aztán szégyellősen fordulok vissza önmagamba, mert azonnal jelez a szenzor, ha nem jó helyen vagyok. újratervezés, újratervezés.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr515433815

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Grammar Nazi 2013.08.15. 13:16:24

És érdemes azon elgondolkodni amúgy, ezek közül miket mondasz te, és mi az, amit belédplántáltak otthon. Túl sok, túl kevés, nem felelsz meg az elvárásoknak. Ezek mind szülői mondatoknak hangzanak. Kinek a hangján szólnak ezek? Figyelj oda és legyél türelmesebb.

körúti kis vörös 2013.08.15. 13:49:45

Köszönöm a kommentet! (olyan ritka, mindig meglep) De: sajnos kicsit ítélkezőre-megmondósra sikerült, még ha esetleg nem is annak szántad. Viszont így elsőre megszavazom neked a jó szándékot és válaszolok:
Engem nagyon szeretnek otthon, és néha még sokkal többet is látnak belém, mint ami ott van - szóval nem szülői mondatok.
A cikket köszönöm, nagyon jó (bár kicsit selfhelp-szagú), ismertem.
Nem tudom, hogy mi ismerjük-e egymást személyesen is, vagy csak olvasol, de ha utóbbi, akkor: ha látnál, nem aggódnál értem :) Én egy elég sugárzó jelenség vagyok, és, ami még fontosabb, boldog is. Ez a blog az a hely, ahova én leteszem azokat a szívcafatokat, amiket nagyon-nagyon mélyről szaggatok fel magamban. És nagyon pici töredékeket írok ide, s mint ilyen nagyon pici szeleteke tud csak megmutatni belőlem. A fent leírtak létező jelenségek az életemben, szerintem lejön az írásból, hogy gyakorlatilag apró tökéletlenségek, azaz nem gátolnak meg semmiben, nem tesznek boldogtalanná, ronccsá. Csak éppen most ez foglalkoztat az önismereti utamon.
Mindenféle emberek, mindenféle életutak vannak, az enyém sem különösebb, mint bárkié. Hát így.