HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

streetfood

körúti kis vörös 2013.07.13. 14:36

serceg a nyárson
ahogy sütögetem most:
szívemből gyrost

Címkék: haiku

Szólj hozzá!

sorvégtelen

körúti kis vörös 2013.07.08. 18:15

tele vagyok megkezdett, félbehagyott sorokkal. csak itt a blogon van vagy öt elkezdett poszt, a másik blogon is vagy kettő, telefonom jegyzetei között is vagy négy. jó sorok, kár értük. jön az ötlet, feljegyzem, ne vesszen el, aztán ott marad, nem halad, nem lesz vele semmi, áll hetekig, eltékozolva, parlagon. kibontani, kifejteni, felnevelni félek fájok fáradok. hallgatok. nem ír a kéz semmi szépet, csak félig elmés státuszokat, játszom a nyelvvel, de csak percekig, mint figyelemzavaros gyerek, feldobom, leesik, nem kapom el, jól van az ott a felhevült porban, mindegy. céltalan kapálózásokra pazarolt energiáim maradványai őrölnek ebben a furcsa, ingeréhség hajtotta malomban itt, hűvös a lakás, forró a város, hiányzik az élmény, ami vagy. bordó párnák közt mondogatom, míg néha elhiszem: csak az ingerre sóvárgok, nem utánad. születő soraim viszont rólad szólnak, sajnos témáim között még mindig te vagy a legerősebb. megírni viszont nem akarlak, szégyellek már rólad írni, szégyellek már rád gondolni, szánalmas már, hogy te vagy az összes létező égitest, ami körül - holtrészeg Hold - forgatom magam.

és majdnem itt hagyom ezt is, torzónak, hiányozzék csak egy sor, egy lezárás, egy csattanó - éppen úgy, ahogy te is.

.

...

.

látod, lett csattanó is, még ha ellent is mond. a félbehagyott sorok közül meg egyet sem írtam ebbe bele.

Szólj hozzá!

Re

körúti kis vörös 2013.07.06. 13:22

jöhetne már egy
második Jézus, ránk fér
egy új megváltás

Címkék: haiku

Szólj hozzá!

paradigma

körúti kis vörös 2013.07.03. 23:20

telnek az órák
jár az a két mutató
körülötted ó

Szólj hozzá!

pillantás

körúti kis vörös 2013.06.23. 22:28

I.

sok várás után,
azt az elsőt,
amikor megérkezel:
apró, törhetetlen fiolába zártam el

II.

az összes olyanod,
amelyet meg másvalaki kap
önző kincseimből
egy-egy elveszett darab

III.

szél a fák között
nézem a szemed
egyszer majd így meséljük:
ekkor már szerettelek.

Címkék: 74 maivers

Szólj hozzá!

gyöngy

körúti kis vörös 2013.06.23. 21:57

picinyke piszok:
betörtem világodba
most kinccsé tehetsz

Címkék: 73 maivers

Szólj hozzá!

hatalom

körúti kis vörös 2013.06.23. 21:49

megtehetni azt, hogy megjegyezd,
hogy nem kérek a kávémba semmit,
és hogy tudd a nevét a plüsspárducomnak
hogyha látsz, tükör az arcom:
eltörheted és szétszórhatod cserepeit
de megtartani, nos igen, arra is kiterjed hatalmad.

Címkék: 72 maivers

Szólj hozzá!

zsír

körúti kis vörös 2013.06.23. 21:22

körbezártad a
testemet. te rohadék.
de küzdök veled.

Címkék: 71 maivers

Szólj hozzá!

rebels

körúti kis vörös 2013.06.21. 12:01

dráma volt és rettegés, és bátor voltam, vakmerő. és segítettél és forradalmárok lettünk és nehezen, de győztünk együtt. és a baj múltán, mint csata után katonák, kimerülten a félelemtől jártam körbe a megkönnyebbülten zokogók között. hazaindult lassan a terror alól szabadult, hálás tömeg, és a sok-sok ember között megkerestelek, megtaláltalak. bocsánatkérő, félszeg ölelés, csökkenő távolság, fokozódó szorítás, hátizsákod alá furakodó kezeim izzadt pamuton át tapintja hátad, húzzuk egymást egyre beljebb egymásba. lehunyt szemem mögül vékony vonalban csorognak kései könnyeim, páráink keveredő szaga megnyugtat, állad a fejem tetejére hajtva ringatsz, szíved neked is ugyanúgy rohan, pontosan a fülem alól szól, hallgatom. aztán egy ideillő cinikus sort dúdolsz, csak nekem hallhatón, annyira te vagy, a helyzet súlyát halk nevetésünkkel rázzuk le. nincs is már könnyem. csak még egy kicsit tarts így, jó, jó, mostmár tényleg mindjárt elengedlek, egyszer még megszorítlak, így köszönöm, így elköszönök, szia, szia, majd még, majd, igen, szia. szia.

faszom ezekbe az érzékletes álmokba.

Szólj hozzá!

szél

körúti kis vörös 2013.06.17. 12:07

halvány tremoló, lágyan lebegő
hajösszeborzoló táncos levegő
nádassusogtató, sárkányreptető
virágpor-postás, szmog-kiseperő
zászlócibáló, vízpermetező
felkavaró, viharrá növekvő
soha nem múló, legfeljebb enyhülő

Címkék: 67 maivers

Szólj hozzá!

ölelés

körúti kis vörös 2013.06.02. 16:24

karodba belebújni csak
- legjobb pulóver az -
s lehettél tegnap még idegen
ha elalszom a bicepszeden
és ha szexus nincs is benne
beletekeredni a testedbe
igazi csendes szeretet
kiskifli testemen te vagy a keret

Címkék: 70 maivers

Szólj hozzá!

vallás

körúti kis vörös 2013.06.02. 15:48

ott vesztettél el
sokunkat: pénzért adtad
a megváltást is

.

.

.

+1, nem bírom megállni:

azt kapod tagnek
látod, mit tiltasz épp: a
hatvankilencet

Címkék: 69 maivers

Szólj hozzá!

testvér

körúti kis vörös 2013.06.02. 15:24

régi bunkerek,
plédből és széklábakból
hova lettetek?

Címkék: 66 maivers

Szólj hozzá!

ébredés

körúti kis vörös 2013.06.02. 15:16

a hétvégi reggeleknek
kakukkfüves sajtos omlett
illata van

öt napig azután az a reggelenkénti
rezgés és pittyegés és még egy szundi
kell ide még

ó hol van sok régi nyár, mikor
a postás kiabált fel álmaimból
kilenc után

hét már az a kilenc, vagy dél
ugyanúgy, mindegy, nyár vagy tél
kelni muszáj

Címkék: 68 maivers

Szólj hozzá!

kommédiás

körúti kis vörös 2013.05.28. 16:38

Jaj, hát itt még nem is mondtam.

Van ez itt. kicsit (nagyon) más, mint ez, ha érdekli a tisztelt tízfős nagyérdeműt :)

"erősen önkényes, szubjektív, olykor kategorikus vélemények
szarkazmus, cinizmus, toleranciafetisizmus, angol-magyar keveréknyelv, egy-egy diszkrét bazmegelés
visszásságok, áthallások 
közéletről, (szub)kultúráról, médiáról, reklámokról, tudományról, az emberekről általában, és nem, nem teszem ki a "nem politizálunk!" badge-et. politizálunk, végre valahol hagyva belelovalni magam, bevállalva a hozzánemértésem luxusát, sőt annak a veszélyét is, hogy egy nagyarcú, nagypofájú bijáccsnak címkéznek majd"

Hamarosan elvileg a jelenleginél komolyabban fogok foglalkozni ezzel az egész blogolás nevű mentális önkielégítéssel, s ennek helye a kommédiás blog lészen, szóval embrace yourselves.

Szólj hozzá!

haiku a 86-os buszon

körúti kis vörös 2013.05.28. 13:17

Túl szép vagy, virág
Félelmetes nézni rád
S nem tép le senki

Szólj hozzá!

bajnok

körúti kis vörös 2013.05.27. 16:22

elkopik már a
rohanásban a lába
fut a halálba

Címkék: 65 maivers

Szólj hozzá!

vér

körúti kis vörös 2013.05.27. 16:11

rejtélyes, sűrű, félelmes, éteri
azt mondják, szava is van neki
emberben fél, állatban teli
s nem engedhetem rád nézve felforrani

Címkék: 64 maivers

Szólj hozzá!

tepertő

körúti kis vörös 2013.05.27. 15:52

hitetlen ínyenc
összevész a kofával
ilyen étel nincs!

Címkék: 63 maivers

Szólj hozzá!

skill

körúti kis vörös 2013.05.27. 15:49

ha kell, fejen áll
műkacaj megnyúlt arcán
szomorú bohóc

Címkék: 62 maivers

Szólj hozzá!

akarat

körúti kis vörös 2013.05.27. 15:41

az a baj veled
hogy létezésed bennem
nagyon nem elég

Címkék: 61 maivers

Szólj hozzá!

Zsuzsi

körúti kis vörös 2013.05.26. 15:02

a férfibarátságot, azt hogy irigylem én.

nincs benne az az itt Cicisztánban jól ismert sunyiság, irigység, hátba-hűtlenségre hajlamosság, a dráma, a viszonyítgató-tükör, és a legrosszabb, az a feltételesség. "barátnőm vagy, ha..." "szeretlek, amíg...". nincs benne az, hogy ilyen. nincsenek piti összeveszések - ha van, az vérre menő, komoly, nem ritkán örök - a catfight itt kemény ökölharc. súlya van, mint úgy általánosságban az egésznek. mégsincsen túlmisztifikálva. bazmegekkel tarkított a viszontlátás öröme, testnedvek és excrementum szegélyezi a meghitt beszélgetéseket, melyek szavak számában egyébiránt is a női trécselések egy tizenketted részével egyenlőek. egyszerűen csak van és fasza és tartós és stabil. szóval irigylem, irigyeltem mindig.

aztán ma rájöttem: de hiszen nekem van egy ilyenem, van egy férfibarátságom. vagy legalábbis egy tökéletes barátságom. Zsuzsival.

Zsuzsival ugyan nem bazmeggel köszönünk, és össze is ölelkezünk, ha találkozunk (tesóm úgy mondja, összeborulunk, mint kocsma előtt a bicikli), és ki-kitör rajtunk az érzelmes önvallomás-kényszer, hogy jaj, te ember, mennyire csodálatos vagy te itt. testnedvek és excrementum helyetti flegma kiszúrásaink mellett keresetlenül szaladnak ki olykor szabolcsi parasztságunk kacskaringós körkáromkodásai is, amúgy felszabadító, ventilációs jelleggel. de nem is ez a lényeg - igazából nem is tudom, mi az.

hogy ugyanazzal a cinizmussal fogalmazódik meg bennünk a világ dolgaival szembeni jóreggeltkívánok? hogy ugyanaz a perfekcionista, önmarcangoló teljesítménykényszer munkál bennünk? hogy különbözőségeinket csodáljuk leginkább egymásban? az irigységtől, versengéstől mentes kölcsönös elismerés, a rácsodálkozás a másikra, hogy "jé, hát te ekkora figura vagy?! azta, sosem tudnám utánad csinálni!"? az a "végre, basszus, valaki". az a keresetlenség? a bíráskodást mellőző állhatatos partnerség, útitársság? a feltétel nélküliség? a nagy múlt, hogy felnőttünk így egymás mellett? 

nem tudom.

még csak szükségszerű sem volt, és valami egészen apró dologgal indult, ahogy egyszer egy angolóra előtt elém ül, hátrafordult, és mondott valamit. ekkor már harmadikosok voltunk a szakközépben és azóta is úgy van, hogy ha kést tartanának is a torkomhoz, akkor se tudnám felidézni, hogy milyen volt ő az az előtt eltelt három évben, pedig aztán nagyon hamar sürgetően fontos lett. liluló fejű, fojtott nyerítés - ábrázoló geometria óra - és gyöngyöző homlokú arcpirító ábrándozás idoljaink meztelen testéről - bármely sokadrangú óra. csetlő-botló önkereséseink. hogy ő sem éli meg élete tragédiájaként az oly központ problémaként értékelt párkapcsolati nehézségeket. (hátkinemszarjale.) amikor szerelmes volt, és fájt neki, meg amikor én, és nekem fájt. ez utóbbi gyakori, éjsötét, és ő féltő gondterheltséggel az arcán, türelemmel állta a sarat, anélkül, hogy egyszer is megrázott volna, hogy te hülye picsa, térjél már észhez a nem létező problémáidból. amikor sikerült nekik a szerelem, amikor sikerült nekem az egyetem, jobbhíján. amikor egyikünknek sem volt jó sehogy, semmi, a nyakunkba ömlő szar, a nevetséges csóróság, a szorongás a diákhiteligénylő felett. csendes, közös belehalás a telemarketingbe. a megtalált hivatás, a kételkedés benne, a bizonyosság benne - mikor melyik, csikicsuki, pingpong. a megtalált társ, a félelem a soha meg nem találástól - és a bizonyosság ugyanebben, ugye, mikor melyik, csikicsuki, pingpong.

voltak barátok, jaj, nagyon fontosak. vannak most is. sorszám, helyezés, dobogó és bezzeg nélkül, csak a jellegzetességek végett, ilyenek:

volt, aki hátrált egy lépésnyit, amikor személyiségem önhibámon kívül túl nyomasztó súlyúra nőtt, amikor a problémás tiniéletembe tragédia költözött, amikor sok lett belőlem a borzasztó fájdalom, a nyomor, amikor fárasztó lett, hogy lehúzom a libikókát. amikor kényelmetlen lettem, amikor elvették tőlem az íziséget a körülmények.
volt-van, aki olyan csodálatos, hogy minden alkalommal nagyra nyílt szemekkel, fejcsóválva hitetlenkedek, hogy ilyen van. akinek pehelysúlya bírta a libikókát akkor is, most is. nem tűnt el sosem, de a sokezer élmény, ember, impulzus, teendő felkapta, és forgószélként elszáguldott vele, míg engem az előbb említett súlyom miatt nem tudott reptetni az a hurrikán. meg hát hogy is lehetne megróni a csillagot, hogy fényévekre szikrázik? nem tehet az arról.
voltak, akik elmaradtak, mert ottmaradtak, ottragadtak.
vannak, akikkel egymáson tartjuk a szemünket, követjük a másik életét jelző kis pöttyöt a térképen - különösen, mióta szétszóródva vagyunk azon a térképen. fontos és érdekes és értékes és igaz - de a mindennapok távolságai itt ásítanak, így aztán nem marad nekünk más, csak egymás csendes csodálata, valami furcsa, éteri csillagvizsgálón keresztül.
van, aki jött, kiválasztott, s magas minőségű, német, orvosi acél karabinerrel magához kapcsolt, mert okos belátással, felmérve erőforrásainkat így látta jónak, és végül is igaza is volt, mert mindkettőnknél éppen annyi szegecs és kötél és biztosító volt éppen, hogy egyedül nem, együtt viszont hibátlanul lehetett hegyet mászni. másztunk is sokat, meg kerekeket tettünk sínekre. lettünk együtt okosak, fölényesek, etalonok. ha van három ember itt, aki őt láthatta valaha, hát egy voltam közülük, de lehet, hogy nincsen három, a többieknek meg nem is kell érteniük. de sok tudott lenni egymásból, hajtányaink a síneken önkéntelen versenyekbe kezdtek, pajzsaink emelkedtek, pedig egyikünknek sem volt kard a kezében. egyértelmű a helyzetünk, ha mérlegre állunk, olyan nehézsúlyú ő, hogy pajkos pöttyös labdaként pattanok le mellőle a mérleg serpenyőjéből, olyan nagystílű, olyan elmondhatatlanul óriási karakter, én azokon a magaslatokon nem kapok már levegőt. külön mászunk már jó ideje, én nem vágyom nyolcezresekre, őt meg oda teremtette az isten is. de míg én a Kékesen kapaszkodom, ő meg a Csomolungmán, látjuk egymást mégis valahogy, és nevetve integetünk oda egymásnak, bajtársilag.
van olyan ember, hogy csak a száma tátom, hogy te... te hogy lehetsz ilyen pofátlanul zseniális ember? nem tud hibázni, imádom. ezer élmény, gondolatébresztések. külön utak, közös örömek. nagyon szeretem. sok a szív a barátságunkban, és sok az intellektus. gyakorlatilag rajongok érte. befejezett mondatok, egyszerre kimondott szavak. nagyon, nagyon fontos ő. csak hát külön utak, ritkán találkozunk, sokat kell update-elni, kicsit ismeretlenül búvárkodunk egymásban. nagyon kék a víz. nagyon tiszta is.
van, akit már nem hiszek el igazán. ott vagyok, örülök, szeretek, de... de létezik a "de". de nem eresztem le a karom, nem engedem bele magam, nincsen már féltétlenség, mert én is csak feltételes módban létezem. nekem ez nem elég erős, nem elég stabil, nekem ez nem az a fogalom.
meglepetés lelkitársak is vannak, onnan érkeztek-érkeznek az életbe, ahonnan sosem vártam. másik valóságmezők, más szeletei a téridőnek, lebilincselő, izgalmas, soulsisteres.
és van Laci, aki fogalom. a testvérem igazából. s ahogy jó testvérhez illik, egymás agyára is megyünk olykor.
vannak az újak, egyre mélyülők, tanítanak, adnak, integrálnak, gondolatébresztenek, új perspektívákat mutatnak.

ó, olyan csodálatosak vagytok mind.

és Zsuzsi. kéretlen törődése, gondoskodása, csakúgy-gesztusai, tisztelete, kettős mércéje - ahogy engem szeret azért, amiért másokat péklapáttal ütne agyon -, a feltétlensége, állhatatossága, igénye, kapacitása, akarata, döntése.
meg a catch my fall millió esete (erre nincs jó magyar kifejezés).

és: a soha meg nem bántás. soha el nem halványulás, soha el nem hanyagolás, soha el nem hagyás. sőt: soha össze nem veszés. soha mosolyszünet, soha overdose, soha haragszomrád.

lehet, hogy mi nem is vagyunk lányok.

3 komment

titok

körúti kis vörös 2013.05.17. 14:49

elmondok egy titkot - ne mondd el senkinek:
kislány koromban egyszer nálam hagyták
a szomszédlányok egy féltve őrzött kincsüket
az olcsó, csupa-strassz bizsu nyakék
a barbim hajába épp
királylány-diadémnek beleillett
és ahogy játszottam vele
- jól állt a barbimnak nagyon -
valamibe beleakadhatott
és könnyek gyűltek kislány-szemembe
ahogy néztem a földön a két külön láncdarabot
elszakadt elszakadt elszakadt
zakatolt bennem a szörnyűség
egy zöld cérnával akartam helyrehozni - mindhiába
és félve vártam a másnapot,
de a számonkérés elmaradt
- valahol elhagyták, azt hitték.
csak én tudtam az igazat.
és emésztett a megbánás és a bűntudat.
de megvallani féltem, mert jaj mi lesz
és egy hétig minden nap iskola után sírásba ventiláltam szorongásomat
mindenki munkában - én otthon egyedül
és minden nap vártam, nem forrt-e össze
de két darabban találtam meg mindig újra
és amikor már nem bírtam
hogy a lebukástól rettegve nem alszom
- megrendeztem az egészet előre -
előadtam, hogy a játékos szekrényt, mint jó kislány, kilomolom
és egy nagy fehér szatyorba összeszedtem
mindenféle kacatot
zöld cérnát, beszáradt lakkot, félresikerült rajzokat
és suttyomban, mintha lesne bárki,
belecsempésztem az elszakadt láncot.
s a kinti nagykukába került végül a szatyor
és szerdán elvitte a kukás,
és én végre megnyugodtam akkor
hogy megszabadultam a titkomtól.

Címkék: 58 maivers

Szólj hozzá!

eső

körúti kis vörös 2013.05.17. 14:08

szürke a szeme az égnek ma,
nagy bölcsen ránk ráncolja homlokát.
dehogy sír,
ugyan, mit siratna?
mindenkori szemszínét spricceli ránk.
fest ma is, mindig fest,
ha kék, ha zöld, ha fekete az a szem,
ahhoz színezi a világot ő.
nem bírja ki, ha
a tónusa elütő.
s száraz, meleg lakásokba zárkózva ásít a szerelem.

Címkék: 57 maivers

2 komment

péntek

körúti kis vörös 2013.05.11. 13:37

I.

ködös emlékek
romjaiból másnapi
rekonstrukció

II.

a te meg az én
emlékmorzsáimból tán
összeáll az éj

III.

bor az itala
döner kebab az étke
thank you it's péntke

Címkék: 60 maivers

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása