HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

home-productive

körúti kis vörös 2008.09.18. 22:11

Ma is, mint tegnap, úgynevezett home-produktív verziómban alkottam. nem mentem én semerre szinte, meg nem tűnt úgy hogy csinálok valamit pedig de, az elmúlt kettő nap mérlege:

-tegnap nagybevásároltam, meg egy kicsit ma is

-csináltam istenifinom, garantáltan tartósítószer- és adalékmentes kapros szendvicskrémet friss kaporból

-voltam ma órán és remek volt. bővebben: aszongyahogy, bevezetés a pedagógiába. enyhe negyedórás késéssel bebilleg a drága kedves kicsimongúzfejű tanszékvezetőnk, nem szól egy hangot se, lepakolja a hóna alól a magával cipelt magnetofont, kis keresgélés közben egy dallal indít: dés-geszti, dzsungel könyve, pofonofon (melynek letöltési forráskódjáért nagy puszi jár valakinek, aki megadja) én megörülve dúdolom a zenével, a csoport kellemes megrökönyödéssel szemléli a történteket, míg a tanarúr szétpakolgatja az első asztalokon a stócnyi szemléltetőeszközét. lassan végetér a dal, kikapcsolja, és akkurátusan bemutatkozik. majd közli, hogy ennek a tárgynak az égadtaegyvilágon semmi értelme nem lesz, ne is várjuk. aztán tart egy hatvanperces háthogyisnevezzem pszichotréninget kis önismerettel fűszerezve. egyszerűen remek volt. remélem be fogok tudni járni. bár kétlem: szakgyak, munka

- összeraktam a tegnapéjjel spontán leszakadt polcom (ezt és az idióta elosztást leszámítva elégedett vagyok az új lakhelyemmel, és mekkora fless hetes darab perc alatt beérni az egyetemre)

- voltam tarkán, elcuccoltam majdnem mindent, és igen, hiányzik. az itteni életről később.

- ügyintéztem interneten a következőket:
- szakmai gyakorlat
- szakdolgozat
- munka
- munka
- munka (mert háromféle is volt)

- elolvastam az egész nyári lemaradásomat szeretett blogokban

- rendbeszedtem az e-mail postaládáimat

húú, nagyhirtelen asszem ennyi.


Mameg hazajövök, olyan du. kettő körül, gondoltam reggelizek, takarítok kicsit, illyesmi. Hátmitadisten? Nem tudok bejönni a szobámba, mert a kipakolt székek elbarikádozzák a bejáratot, ugyanis a kettő új szobatársam: t a k a r í t ! ! !

Reveláció... ilyet még nemnagyon tapasztaltam. érted, vettek mindenféle takaeszközt, és ma, kis szabadidejüket kihasználandó, szépen, rendesen, alaposan, székkipakolósan, bútortologatósan nekiálltak takarítani!!! nemámilyen, hogy van a saját ágya, ott megkezdi a seprést, elhúzza szmötyiket a kukáig és ott kupacba sepri, neeem, így mindenhol, minden alatt, úgy, ahogy azt kell. felcsillant a szemem... jóóó lesz. amúgyis olyan kis szabadkozós-alkalmazkodós a két lány. eddigi egyetlen probléma: leszokhatnának az állandó rádiózásról: ráadásul ilyen hogy roxirádió csupa tucctuccszarral, na de mondjuk a slágerben sem repül túl magasan a szint. na, elég az hozzá felsepertek, felmostak, letörölgették a bútoraikat. élén áll a polcokon minden, ahogy kell. jólesz, legalább ebből nem lesz gáz. a két csaj amúgy már tavaly is együtt lakott, barinők, nem is túl egetrengetően értelmesek vagy érdekesek, két viszonylag átlag csaj, akik minél rövidebb egyetemi hetet akarnak, nem vesznek fel a kötelezőnél több tárgyat, nem akarnak tesiórára járni, lelökték a láncot a köztársasági ösztöndíjamtól és csendesen pislogtak, amikor kifejtettem nekik a nézeteimet a korlátoltság mibenlétéről, és ma az egyik lány nem nagyon értette, amikor arról beszéltem, hogy nem nagyon szeretek otthonlenni, mert ott nemnagyon tudnak mit kezdeni egy különccel és nem nagyon tolerálják a nem éppen átlagember-énem. szóval ilyen kis egyszerű, könnyű álmú lányok. a menzán esznek, meghatározott időpontban hívják a kedvesüket, amúgy meg naphosszat az iwiwen lógnak, vagy az utóirat: szeretlek című műalkotást olvassa az egyik, füveskönyvet a másik. szeretik az olyan dalokat, mint: demjén: jégszív, edda: éjjel érkezem, republic: 67-es út. meg azt is megbeszélték, hogy milyen felzaklató érzés az, ha az ember meghall egy ilyen dalt. bezzony.
szóval nem leszünk jó barátok, de szobatársnak nem rosszak. biztos lesznek időszakok, amikor utálni fogom az itteni társas magányt, de jó ez így. meghát, amint beindulnak a dolgok, nem leszek itthon ennyit. mert ők elég sokat vannak, azám.

a koli maga csendes, tegnap volt kis ismerkedés szintgyűlés címén, háát... lagymatag. odacsattogtam egy vendéghallgató jogászlányhoz, mondván büntetőjog meg börtönszociológia, és a kotta kábé ez volt: lola beszél, megnyerően, humorosan - lány feszengve vigyorog, szól két szót - kínos csend - lola beszél... na hagyjuk, hamar végetvetettem a dolognak. aztán csapódtam máshova, de hát ott is kábé akkor haladt a társalgás, ha én rugdostam, meg dobáltam a témákat... szóval az eddigiek elég sótlanok, a lányok főleg. a kevés srác közül még volt is, aki legalább egy kicsit izgalmasnak tűnt.
óráim amúgy jók, a mait leszámítva csak hétfőn és kedden van órám, és csak egyre mondtam eddig, hogy ezmegminek, és van kettő zseniális, meg kettő nekem-való-kevésbé-lenyűgöző-tanáros.

napá

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr14340630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.