szégyellős exhibicionista

mézédes pittypittytáskamélyek zenéje: fizetés ha jön

jaj, én ma még csak sokkolódtam a nettől. küldjetek cicát.

beírtok engem mindenféle könyvbe,és minden módon felcímkéztetek.bullshit-szagú létkategóriákba pakoltátok be elemeimet. ó, egzisztenciális zárójelezés, hát nem kapnád te be a faszomat. nem lehet az enyém, mi lényegem,lecsiszolnátok, illetlen, hogy harap.adnom kellene a tüzet a…

na jó, hát van ilyen mégis, még mindig, ha ritkán is: megihletődöm az ajkaidtól. nem tudom, milyen, s rejtélye izgat, csiklandoz egy idegvégződést valahol. apró borzongás, tudod, ami így picit félrerántja a nyakad egy kis önkéntelen körzésre. vadság és vágy nélkül akarlak…

Hogy felkészítsem a bőröm a balatoni napra, meg jutalomból, mert... mert csak, befeküdtem abba a jóillatú csőbe, úgy szeretem, tíz percnyi metropolita kozmólány-relax, drága és minek, de olyan kellemes proliluxus, hogy néha igénylem az élményt. Jégkék fény, ami forró, ez is…

dühök buzognak most bennem, több irányból pattognak vissza koponyám belső faláról, s egymásnak ütközve újabb szikrákat vetnek. ó nincs most rezignált derű, könnyed vállrándításaimat is a parkban hagytam, harmat áztatta, kutyák hugyozták le, mire a közteresek megtalálták,…

serceg a nyárson ahogy sütögetem most: szívemből gyrost

tele vagyok megkezdett, félbehagyott sorokkal. csak itt a blogon van vagy öt elkezdett poszt, a másik blogon is vagy kettő, telefonom jegyzetei között is vagy négy. jó sorok, kár értük. jön az ötlet, feljegyzem, ne vesszen el, aztán ott marad, nem halad, nem lesz vele semmi, áll…

jöhetne már egy második Jézus, ránk féregy új megváltás

telnek az órákjár az a két mutatókörülötted ó