szégyellős exhibicionista

meggyespite illatú a nyár végeemlékeimbe ivódik az illattíz év múlva is előhív majd mindentahogyan most összefonódnak hogy alig eszméltem, úgy elsuhanta munka között felragyogó örömplédek a fűben, meg gitárzenemeg a pára, hogy kiül a fröccsömön a város izzása, lakás…

az én magányom kapucíner csoki: ambivalens, keserédes. nem illek sehova teljesen, vagy legalább csak eléggé. az irodához túl nehéz, túl sok(féle), túl éles vagyok, a főnököm úgy mondja: edgy. egyik - nagyon fontos - társaságban túl szkeptikus, egy másikban túl értelmiségi,…

most csend van, látod:már elmúltál belőlem. csak rád ne nézzek.

az én szimmetriám iscsak olyan szabados, mint a tied.hogy az az ér ott,nem is a közepeden van nekedés egyenesnek is, hát csak éppenhogy, szódával menne elés a tükörtengelyed?nos, az is elcsúszott vagy fél centivel hát így vagyok én is, látodki engem festett, ő se járt…