szégyellős exhibicionista

visszagondolva is megszépül a nap attól a két öleléstől, olyan színigaz szeretet sugárzott belőlük. köszönöm, fiúk, szeretlek benneteket. beszélünk.

hogy van az, hogy elképzelt érintésedbe csúszik át minden gondolat?

ha nem lennék sírásig fáradt a mai naptól és a szemem sem fájna, akkor csupa szépirodalmat írnék most ide.de úgyis mindig csak rá gondolok. végtelen bizonyosság.majd holnap. vagy utána.(azért aggódom az idióta barom állat nagybátyámért, mert cukorbetegként erős…