HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

a mester és marharépa

körúti kis vörös 2009.09.14. 23:53

avagy a mesterképzés első napja és amit felidéz, csókolom

a mesterszak bizakodásra ad okot. márcsak azért is, mert pittyputty összeszedtem három értelmes emberi lényt, csupán a mellettem helyet foglalók között. és a többi új is határozottan megérdemli a homo sapiens sapiens megnevezést, pl. koordináltan beszélnek.
higgyétek meg, ez így kommunikáció szakon nagy dolog.

az után, hogy emlékszem, első év első napjaiban mandulagyulladást - eddigi rövid kis életem legsúlyosabbikát - kaptam a csoporttársaim többségéből áradó végtelen semmitől. úgy tűnt, az univerzum azon egy helyre összpontosított több, apró, kicsiny fekete lyukat, amely elnyel mindent a környezetében, az utolsó fénysugarat is. okos utazóhoz méltóan el is kerültem e veszélyes területeket. úgy áradt egyik-másikból a végtelen semmi, mintha csak a mariana-árok mélyébe tekintettünk volna vala: kevés, áttetsző, pigmentnélküli, kezdetleges vegetációs életforma, valahol a zöld szemesostoros szellemi színvonalával, köröttük mélységes mély sötét.

bizonyos, hogy hasonló a hasonlót (is) vonzza, s mint ilyen, csak megtaláltuk egymást egypár emberrel, ahhoz hálistennek elég hamar, hogy a remény egy szikráját vesse mindez az eljövendő évek szociális viszonyaira, mindazonáltal megakadályozzon abban, hogy az örök elszigeteltségtől való félelmemben a nagy Dunába vessem willendorfi vénusztestemet.
az Egyikkel hátunkat egymásnak vetve álltuk a stréberek osztályrészéül jutó közutálatot, hát meg amúgy is... máig nem tudom, barátok vagyunk-é, de az biztos: harcostársak.
a Másik jóval lazább szálakkal kapcsolódott a "csoportba", de az ő kellemes, befogadó személyisége révén kapcsolódtam - szintén lazán - még néhány, hasonlóképpen kellemes személyiségű emberhez, ha nem is volt mindegyik birtokában annak a rajonganivaló intelligenciának, mint ez a Másik, akivel by the way az egész történet legelső perceiben egymásba akadtunk. volt egy még, őt is már az első este megszerettem, de azóta ő kikopott az életünkből, kár, kiváncsi lettem volna, hogyan jöttünk volna ki mi ketten, a mi oly különböző társadalmi helyzetével. bár... ez a kérdés azért egy konstans kérdés azóta is - csak épp nem vele.
szóval így-úgy, azért volt társaséletem. még az a hihetetlen dolog is megtörtént, hogy lassanként, valahogy félidő tájt elkezdtek köszönni meg megismerni a fekete lyukak. összeállt náluk a kép, hogy itt esetleg csurran-cseppen némi információ, netáán jegyzet. hát, infó még csakcsak, de jegyzet nem cseppent. (holott eszméletlen gigamegaszuper jegyzeteim vannak, most nem azért, nem én mondom, köztudottan okos nemzetközisek dicsérték)

aztán befejeztük. kérdezték ma pedig, de nem tudtam válaszolni, hogy ezek a fekete lyukak hogy a hédermennykőbe' diplomáztak le nálunk, istenuccse nem tudom. tapasztalati alapon élnék azért a gyanúperrel, hogy nem a makulátlan tisztesség útján járva, valamint kihasználva fajtájuk egyetlen tökélyre fejlesztett tehetségét, amely eleddig védte őket az evolúció viharaitól: az elemi, szó szerint értett üres beszédet. ezek ugyanis tudniiillik oly lefegyverző profizmussal tudnak percekig csupán kötő- és/vagy töltelékszavak (úgy is mint "mosmér", "n'mh'szemel", "baazzz", esetleg a helyzethez igazított "nadetanárnő", "mindazonáltal", "mindenféleképpen") felhasználával kvázi-kommunikálni, hogy az zavarbaejtő. jobbhiszemű tanerőket ez le is blokkol, de persze többségükben ázért alkalmat találnak rá, hogy egy precízen elhelyezett tussal hülyét csináljanak ezen hallgatókból.

mindenesetre valamilyen hihetetlen túlélési mechanizmussal ezek a véglények diplomát szereztek, becsületére legyen mondva tanszékünk - indokolatlan - jóindulatának. és egy-kettő úgy döntött, hogy egymás egójának simogatásával töltött életüknek egy megszokott terepeként megtartják ezt az egyetem-dolgot, elvégre remek jó a kávé a kofisopkampenibe meg a böri is közel van. és azért a mai alkalommal is bebizonyította egyik-másik, hogy milyen mérhetetlen nagy az úr kegyelme az ő teremtményivel szemben, még ha oly elhibázottak is. alighanem képet akarván festeni önnön nagyszerűségükről az újonnan érkezett csoporttársaknak, minden alkalmat megragadtak, hogy elhintsenek egy elmésnek szánt megjegyzést emelt hangerővel, hogy hozzánk mindnyájunkhoz eljuthasson az ő szellemük ragyogásából akár csak egy szikra is. igazából nem fedeztem fel pozitív megítélésnek még halvány árnyát sem átsuhanni egyetlen jelenlévő arcán sem, inkább azt olvashattam le, viszonylag kivehetően, hogí tudniillik: "kussolj, gyökér!"
akik ismernek, tudják, hogy nem használom azt a szót, de ezen lényekre olyan keresetlen tökéletességel illik, hogy nem is használhatnék mást. gyökér. de azzal az otthoni, dallamos kiejtéssel, ami megnyújtja az "ö" hangot, enyhe hangsúlyt helyez továbbá a "gy" és "k" hangokra. valahogy úgy: ggyöööökkér.


nade.
minden felháborodásom ellenére is:
nagyon örülök az újaknak, több nagyon értelmesnek tűnik, gondolatokkal meg minden.

forgács tanár úrral meg olyat csináltam, amilyet eddig csak egyszer tettem meg, akkor sem ilyen direkten, inkább csak pironkodva és nonverbálisan: szerelmet vallottam.
megvártam, majd közöltem vele, hogy fel vagyok háborodva. kis ijedt kifejezés: na de miért? amiért eddig nem tartott nekünk órát, mert ez... JÓ volt.
ilyen sodró lendületű, inspiráló, lebilincselő órám nem is tudom mikor volt. megvett kiló plusz huszonegy grammra. én ennek az embernek szakfordítok, honlapszerkesztek, tréningezek, stúdiót építek, megszervezem a Kommunikációtudományi Doktori Iskolát ebben az országban - merthogy nincs. még. muhahaha [evil smile]

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr174340773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lola-artistic'n'tertainer 2009.09.14. 23:53:00

téééllleg!

marica 2009.09.14. 23:53:00

gondolatokkal meg minden^^