és leragad a szemem ésmegyek haza holnapután és a héten eddig csak a vasárnap volt igazán igazi valamint továbbra is kaladoznak nem oda való dolgok kicsi képzeletemben bizonyos fiatalemberekről és ez rossz.
Továbbá egy hetem van kilenc fejezetet benyalni szociológiából valamint összefüggéseiben és teljes egészében átlátni és megtanulni a statisztikát... jövő héten megkezdődik az amit erőpróbának is csúfolhatnék de nem teszem, igazán nem lenne szép a g és k karosokkal szemben akik heti rendszerességgel írnak zhkat meg röpiket, mi meg csak élünk bele magunkba és másokba.

Na jó hagyjuk ezt a süketelést. Ennek az egész blog-dolognak a lényege az önfeltárás-önmegismerés, vagy mi. Tehát: ön, azaz én. Ha magamba bevizsgálódok kicsit, azt látom, és látja ezt mindenki valószínűleg, hogy nagyon kell már egy társ meg egy kis (sok) szeretet, vagy még több. Fáradt vagyok attól hogy minden naptól várom azt a bizonyost, a megújulást, az elérkezést, vagyis a nagy valakit

elmegy az életkedvem ha erről írok, de komolyan. Tessék engem szeretni! Most! Hisztis leszek különben! Na jó elérkezett szellemi repülésem mélypontja így abba is hagyom.

csúcspont: ma nem volt még, de a vasárnap éjszakai gyertyafényes beszélgetés nagyon
mélypont: most mert már említettem miért