Hát mit is írjak? Mit is írhatnék? Arról a koncertről? Mit is lehene írni? Huha. Nem volt szar. Vagyis egyáltalán sem volt szar. Vagyis olyannyira nem, hogy már-már jó volt. Jó volt. Azaz elég jó. Naggggyon jó. Finom. Állati. Király. Aztabazmeghűdekikúrtkurvabetyármetálállatfuckhihetetlen. Olyan. Nagyon. Nem kicsit.
Megaállati. Rapszodikus. Csoda. A hirtelen váltásaival. Az őrjöngéssel. A könnyes szemekkel. A döbbenettel, hogy ilyen is van, istenem, mikre képes nem vagy... na meg hát izéni ööööö nem tudom.
Sosem tudtam megfogalmazni az ilyesmit, ha valami jó. Akkor mit mondhatnál annál többet, mint JÓ. Akármi. Csak jó.
Várom Szegedet. Itt egy összefüggésecske bújt meg...
Na jó, a koncert utáni csövelés nem volt egy léányálom, a cék a vonaton szintén nem villyanyoztak föl a végtelenségig de kit érdekel bármi a világon egy ilyen csoda katartikus élmény után. Bármi lehet. Még, akarom, újra és újra...
ahhh... gépszabadság szól a fülemben...ezzel kezdett a disznaja... ahhh
beteges hogy nem tudjuk megunni a buziját...
huh
pápá
csúcspont: _1 2 0 c s o d a p e r c_
mélypont: séta fel-alá egy rohadt kihalt cívisváros kihalt főutcáján fáradtan fázva fájó lábbal szomjasan álmosan és teleszaladt hócipővel(de kitérdekel 120csodaperc után)
Nemigaz hogy nem unjuk még
2006.12.03. 20:53
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr644340233
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.