csak nyugi, semmi depresszió... (a presszió nagysága indokolná bár...bocs, szóviccelőspihent hangulat ural kettő napja már...)
hanem tényleg a szívem nyugtalankodik.
Mármint ez az öklömnyi zsíros húsdarab a bordák alatt középen enyhén balra dőlve... baja van.

Mindegy.

(minden egy... a különbség csak látszat...)

Vicces napjaim valának, tegnap délután rámtört az elméncségeket hányó, pihent, sziporkázós, szóviccesős, beszólós, vesébelátós-odamondós.

ÉLvezem ám, naná, ekkora arccal?!


Lényeges esemény?
megvolt a társstat meg a szociográfa-szociofotó kiselőadásom, amelyek miatt kissé telített volt utóbbi pár napom...
azt hiszem, mindkettő sikeres...
konkrétan a társadalomstatisztka didergetően unalmas tárgykörének legalapvetőbb kérdéseit
méltóztattak kérdezni és ki tudja, talán még a számolás is meglesz, de ez nem biztos
meg érdekel?
a szoc előadásaim meg tuti sikeresek voltak, a korábbannemtudtamhovatenni Lengyel professzorúr jól megdícsért az egyedi olvasmányélményemért, amit megosztottam az egyébként véletlenül sem odafigyelő arcokkal+Vele.

Ég a pofim, amiért holnap este nem megyek haza az én édes drága anyucimhoz,hanem este elmegyünk a negyvenkilencedik Hamlet előadásra (nekik 49. nekem "csak" a 3.)...
Felmérés(survey módszeres): kb. 20 zacsi virágmag, egy tulipántő, egy rózsatő, egy verseskötet és egy piros kistáska kiengeszteli a szülinapos virágmániás - versrajongós - nőies anyukámat vajh?
+ még egy fontos kérdés: mit lehet vinni ajándékba egy huszonhét éves fiatalembernek, aki konkrétan a névnapos bátyám, és nem alkoholista?
a hetvennegyedik nyakkendő-ing párosítás?

(a bejegyzés alcíme az is lehetne: hogyan kúrjuk el a kontaktlencseszemüveg-mobiltelefonpénzt ajándékokra?)

Panteista rész következik: