szégyellős exhibicionista

Ezer hangod van édes tökéletes színész vagy és tökéletes férfi.
És ha színész lennék olyan akarnék lenni mint te vagy és ha szerelmem lenne épp olyat akarnék mint te vagy te Ezerember édes kedves fehér kesztyűs nekem épült szobrom és pygmalionként teremtem meg a kultuszt a szeretetet a féltést a vágyat köréd hogy a legjobb vagy tutira tudom nem kérdés hiszen ez lenne a lényege az álomnak amivel körülveszlek téged téged aki biztosan önző meg féltékeny meg bunkó meg büdöslábú is vagy néha látod még látom ezt de ez nem akadályoz meg abban hogy ha félek éjjel vagy szívdobogást kapok téged a te ölelésed álmodozzam magam köré a sötétben mikor a többi ember igazi kedvesét öleli

(Na. Mondom én. Teljes elmebaj vagyok: orvosi eset – csak ülök és szánakozom magamon)



*//Mert sajnos azt hiszem nincs olyan dolog amiben a legjobb vagyok ma társaim között de egyvalamiben biztos hogy senki nem érhet utol…s ez…//



Nem értem
Hogy csügghetek ilyen szenvedélyes örömmel minden látásodon…
Széppé tetted az estém. Luxus szinte hogy ennyit bámulhattam a kamerába-rám bámuló szemed, azokat a gyermeki fényű megszállott szemeket. Van bennük valami olyan egyszerű és tökéletlenül emberi, és boldognak kell lenni ettől az esendő földiségtől. Legalábbis nekem boldognak kell lenni tőle. Mert: nincs belőle(d) több, csak ennyi.
…
haha!