HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

Akik voltak III.

körúti kis vörös 2007.06.29. 22:19

Általános iskolai plátóik

Sokévig nem volt semmi komoly. Vagyis nem meglepő módon beleestem néha emberkékbe, álljon itt a nevük: kettő db István, ó, az egyik nyíregyházi volt, menő srác, idősebb is, jóképű és a saját szájával mondta ki, hogy tetszem neki, de nem volt köztünk semmi, amásik meg a suli (még mindig általános) aktuálisd kedvence volt, mindenki beleesett, csak én voltam kivétel. Egy ideig. Barátnője barátnőm volt, és mégis. Tényleg soha meg sem fordult a fejemben, hogy ő nekem is tetsszen, mint a többi hülye picsának, minden barátnőmnek. Mégis belehulltam főleg azért mert valami miatt azt éreztem vonzódik hozzám. Haverok voltunk, idiótáskodtunk, baszogattuk együtt a csaját, meg ilyenek, de tett rá utalásokat, hoghy érdekelném. Persze nem lett volna menő velem járni bárkinek is, kövér voltam viszont még okos is, szóval lúzer. Pisti mégis jóarc volt velem. Vicces, de amikor már nem is érdekelt, egyszer megcsókolt. Vastag ajkai voltak, titkos, puha és intim volt a csókja, inkább csak a szám sarkára, mint a számra, de igazi csók volt mégis. Ó, és itt jön Marci. Marci volt az, akit tényleg nagyon imádtam. És csak azért, mert elképesztően gyönyörű volt, vérlázítóan szép és frivol és disznó és pofátlan. Simán az ember arcába dörgölte, hogy tudja, belestem. Lazán mesélt szexuális szokásairól és bárhol megkérdezte fennhangon, szoktam-e maszturbálni. Ilyen volt. És olyan szép, mint egy álom. Barna volt, mindene, és huncut szemei voltak és örökké mosolygó szája, szép vastag és nagyon jellegzetes vonalú. Akkor nyíregyen laktunk a pirosházban és az ottani barátnőmnek, anikónak volt az unokatesója. Vele is jóbarátok lettünk, nagyon sokat bőgtem miatta, épp egy ilyen alkalommal hallgattam meg az ikonkoncertes végre-t gyakorlatilag innen számítható ákos-rajongásom. Amikor kiderült hogy elköltöznek, az durva volt, nagyon kiborultam. „kapcsolatunk” legromantikusabb pillanata: nálunk néztük hárman anikóval és vele az indul a bakterházat. És ahogy néztük a filmet, szép fokozatosan egyre inkább összecsúsztunk és végül összebújva néztük végig ezt a fermedvényt. Aztán egy nap mint akiről levágták, múlt el a nagy zsötem, és az együtt töltött szilveszter estén már nemet mondtam neki, amikor csak úgy időtöltésből csókolózni akart. Sok év után találkoztunk újra, hisz pesten élt (vagy lehet hogy még ma is), egyszer megjelent a rockinnben, törzshelyünkön. Tíz perces visítófrász, nyakábaugrás, ölelkezés, satöbbi. A csajok a kocsmában alig akartak meggyilkolni, amikor ezt a gyönyörű és ismeretlen pasit magam mellé ültettem satöbbi, akkor meg egyenesen megkéseltek a tekintetükkel, amikor lassúztunk, Marci félpucéron, ilyesmi, szép volt, mint az álom, arcom meg akkora, majd kiütötte a közfalat. Azóta se láttam. ha valaki ismeri, szóljon, glück a vezetékneve

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr804340375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.