jéghideg sújtólég a fájdalom, a hörgőkön csorog,
tömbökben zuhannak mellemre súlyos kőoszlopok
s hogy rögtön véd az agy, mielőtt a tudat szétreped,
a tüdő mögött valami szippant befelé - felnevetek
hogy csak úgy gurguláz kifelé belőlem a minden
így lehet csak kilélegzeni, mi kilélegezhetetlen
koponyán szorulnak acélsodronyok
erekben a vér bénultan kódorog
zuhannak szótagok, az élet dadog
fénytelen, színtelen kicsoda is vagyok
mosolyok mögött
2013.10.14. 00:59
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr25567337
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.