HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

homo nihilicus

körúti kis vörös 2007.06.29. 21:37

jaaaaj
de nincs semmi
etetem a kukacokat
mármint azokat, akik engem zabálnak
(bézétől lopott duma)

holnap pest
kapcsolatkoncert
mariccossal

hemingwayt olvasok
sokkal kevésbé borzasztó, mint mondták

voltam szerdán lacizni, újra együtt a nővel, ritáztunk is, olyan egyformák ők.
rita tesójánál volt egy shakespeare-összes, olvastam hamlet, olyan jólesett, ott voltam ismét. de meg nem csak ezért. ahogy egyre többször hallom, látom, olvasom, egyre biztosabban tudom, hogy ez a darab hibátlan, olyan páratlan nyelvezete meg stílusa van, gyönyörű (persze ez az arany-fordítás miatt is lehetett, jó lenne eredetiben)

kellene tanárúrni
meg zsuzsózni
meg csinálni a melót pistabácsinak
meg általában csinálni valamit


ma, hogy mátét mondta mirella, egészen ideges lettem
még leültem olvasni próbáltam, meg divatterveztem is, anyukáztam is, satöbbi, de ott volt végig az agyamban az idegbaj, hogy basszus, annyira szeretnék segíteni és talán nevetséges ennyit aggódni valakiért, akit nem is ismerek... (drága, tudom, hogy olvasol, ez van, szeretem a fajtádat, hülye mazsom!)

és most el is olvastam, és szánalmasak vagyunk, ahogy három-húszsoros kommentekben akarunk segíteni, tanácsok repkednek oda-vissza, vélemények, rúgd seggbe, bocsáss meg, teddamitjónaklátsz, izé...
ja, hogy nem tragédia? frászt nem. ki lehet próbálni. nekem nem volt soha ilyenem, mégis olyanokat tudok belemhúzni meg nyiszogni meg nyüffögni, meg sebemnyalogatni, meg szememkibőgni, meg beledögleni, hogy gyönyörű...

néha annyira szeretném ezeket a szájber-talán-barátságokat igazivá tenni, mert mit ér az én mindig hatásos ölelésem így vircsuölbe...

na ez se rossz, annyira nincs velem semmi, hogy mások bajain töröm naphosszat a fejem

vajon hogyan léteztek, ti, akik életébe naponta kukkantok bele, kiébe inkább, mert beenged, kiébe kevésbé, mert csak felszínesen írogat, ki jobban érdekel, ki kevésbé, mégis napi rutin benézni hozzájuk, olyan minden oldal, mint egy-egy szoba, saját világ, illat, íz, hangulat.

hogyan éltek meg apróbb-nagyobb dolgokat? milyen a szívetek, nektek, bizniszcsajoknak, besorolhatatlanul érdekes fiúknak (öööööö... javítva! nem fiú, de érdekes:-P), zsaruknak, zenészeknek, bicajosoknak, naphosszat blogolóknak, kondizóknak, csodaszépen íróknak, dögunalmasoknak... miért írtok? és miért így?
és mit csináltok egy-egy pillanatban, amikor napi dolgaim között egyszerre eszembe juttok?

nem lehetne tényleg találkozni, bár nehéz lenne és pofa kéne hozzá, napi mocskainkat kiteregettük egymás előtt, keményebb dolgokat sokszor, mint amit anyádnak, testvérednek, legjobb barátnak elmondasz, és milyen lenne egymásra nézni, na ja, te ki is vagy, ja igen igen, tudom, te írsz sokat a színházról, te meg most költözöl össze a csajoddal, ahá... vicces lenne.
de jó lenne.
tényleg ki kellene próbálni.

na jó
nem csoda , ha kevés olvasóim elpártolnak tőlem, amilyen semmilyen vagyok mostanság...

na, igyekszem, hogy holnap történjen velem valami említésre méltó, vagy úgyis küldöm majd az akik voltak második részét, és lassan az is egyre randább lesz...
szóval igyekszem életet rugdalni a lolalájfba, csak nem könnyű...

de álljon itt egy ideillő hamlet idézet:
"nem üget az a te szamarad jobban, hiába püfölöd..."
pápá

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr694340373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

W.M. 2007.06.29. 21:37:00

mennyire olyanokat írsz, amire én is sokat gondolok. meg amiken én is agyalok. és hidd el érzem és köszi. * w.m.