HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

napok

körúti kis vörös 2007.07.25. 21:04

sokmindent kellene itt hathatósan összefoglalni:
mik voltak, na

volt hőség
eztet múltheti hőségriadó kapcsán:

2007. 07. 18.

Meleg van. Iszonyú meleg. Ha az ember kimerészkedik a házból, úgy veszi körül a forróság a testet, mint terhes, nehéz dunna, amit nem a szokásos hűvös vászonba, hanem meleg, irritálóan meleg bársonyba burkoltak. Kevés ruhadarabok nyomják a mellet, ülnek rajta, mint gyermekkori rémálmok szörnyetegei. A kertben a rózsák perzselten, elégve állnak, nem bírják ők sem. Mintha csak az egész világ lihegne. Kérlelhetetlenül kék az ég, még hangulatjavítónak sem úszkál rajta egyetlen felhőcske sem. Csak heverni bírunk itthon naphosszat, ventillátor fújja ránk a nem éppen hűs levegőt, nappal alszunk, éjjel lézengünk a felforrósodott ház előtt az udvaron, nyúzott, ingerült mindenki és mérhetetlen az unalom. Az unalom. Az én olvasatomban sosem az, amikor nincs ötletem, mit csináljak, hanem az, ha valami kényszerít rá, hogy csak bizonyos dolgokat csinálhassak. Most dögunalom, hogy ébredéstől estig csak kinyúlva heverek a házban. Meleg, de még mindig mennyei hűvös a kinti időhöz képest. Olvasni naphosszat, néha kinyújtózni, mert fáj a hát. Elpilledni a betűkön, aludni. Álmos, nyúlós, betegítően forró napok. Elmehetnétek végre már.

jaj még előtte volt hogy zsuzsizás-lacizás volt.
jó volt, naná, mint mindig. vicces ahogy arról beszélgetünk zsuzsival, hogy miket csinálnánk, ha lenne pénzünk... de nincs. de majd!

lacival meg aztán voltam krisztánál is, mert rendes volt és elhívott, és klassz kaját és hosszó horoszkópot kaptam tőle, meglepő és nem meglepő dolgokkal.
azért jó, mert hogy ő elvileg tényleg ért ehhez, nem holmi tenyérolvasós gebasz.
azt mondta sok a külföld a sorsomban
angol és német nyelvterület
meg a plátói szerelmek
meg a nehezített barátságok
és hogy éljem ki a végzet asszonya énemet.
kiélném én, csak nem tudom még elhinni magamról a dolgot.
megnéztem a szalagavatóm, istenem de imádtam, a világ legeslegjobb élménye volt az a színpad és az a buli. amikor őstehetség! - ezt mondta a tánctagozatvezető
amikor öröm volt önt nézni! - ezt mondta egy vadidegen
az a nagydarab csaj a legjobb! - ezt meg a technikusok mondták...
hm... jól táncolsz! - mondta a metroszexuális krisztián, aki a táncot tanította be, mikor mondta, épp össze voltunk tekeredve, rettentő kurvásan, a lába a lábam között, egyik kezem a hajában, a másik az inge alatt. a srác amúgy egy érdekes. ránézel és azt mondod, fúj, ez csőköcsög (nem úgy értem, tudjátok), viszont közel jön, mondjuk egy méterre, és a kisugárzásától egyből nedves lesz a bugyid. sosem hittem hogy létezik ksugárzás, de nála elhittem.
jaj istenem, de jó volt éljen a visszaigazolás.

aztán a szalagtűzés előtt a virágosztásnál, érdekes, követ a kamera, jó hosszan. mintha direkt engem vett volna a faszi... konspirálok ezerrel.
de nem tudom mit zabált rajtam akkor a közönség. szerintem kövér voltam és elvarázsolt, már úgy fejre, mint aki tök betépett. de _boldog_ voltam, nagyon



na hogy jön ez ide?

mindegy
most megyek
ja
gyorstalpaló győri kirádulás is volt
majd még írok róla

pápá

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr744340380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.