Nirvanus

Ó ő rövid, ám jelentős epizódom. Ő az a szerencsés (?), akivel először és utoljára igazán „jártunk”. Huszonhárom kemény napig.

Egyik délután üldögéltünk bluesban már nem is emlékszem kikkel. Aztán jött ez a robi nevű fiú, leült mellém, beszélgettük kicsit a semmit, aztán valahogy megcsókolt(am?). Ő elmondása szerint akkor „szeretett belém”, amikor másnap hogy összejöttünk, elmentem a sulijába egy rockbuliba, és hm, most figyelj, káprázatos voltam, ahogy felmentem a lépcsőn. Épp ott állt, és na ebben a szent pillanatban odalett értem.

Aztán nagy lett a romantika, az én fejemben összeállt a kép, ahogy bemutatom itthon, első szex satöbbi, forevörláv, hasonló kicsinyes tervek Persze nem így lett. Naponta levelet váltottunk, hogy kifejezzük lelkünk mélységeit, illatosak ezek a levelek, megvan mind, néha takarításnál könnyesre röhögöm magam magunkon, de legalább nem volt ciki. egész helyes volt, hosszúhajú (!!!!!!!!!!!!!!!!!!ez akkoriban alap volt, rockerek között szocializálódtam, vagy mi), nirvanusnak hívta mindenki. Viszont csóró volt – ez őt zavarta, és unalmas – ez meg engem zavart. Kapcsolatunk abból állt, hogy elém jött a suli után, elsétáltunk a buszmegállóig, közben nem nagyon beszélgettünk, viszont húszméterenként megállított és csókolóztunk egy kört, aztán meg könnyes búcsút vettünk, kicseréltük az aktuális levélbeni szerelmi vallomásokat(pl kaptam tőle egyszer valami három vagy négy A4es lapot kétoldalt telekörmölve: szeretlek.), aztán hazamentem. Hétvégén rockinn, ahol kényelmetlenül érintette, hogy nem bír meghívni semmire, engem meg kényelmetlenül érintett, hogy ha csókolózás közben kicsit beindultam rá, mindig leállított, mondván, nem kupiban vagyunk. (ki az az impotens töketlen, aki ilyet mond egy csajnak, őszintén?) pedig még anyukának is elmondtam, azóta is ez az egyik kedvenc sztorija, hogy milyen kínban meséltem el neki, hogy márpedig nekem fiúm van és lehet-e. mégis ki kellett dobnom, dögunalmas volt. Nem voltam jófej. DepecheMode buli volt, december leseje, klassz buli. Este még minden rendben, csókoltam kedveskedtem, aztán elindultam taxihoz, szótlanul, ő jött utánam, (like a street dog…) értetlenül, próbált kommunikálni de én nem. Aztán megálltunk a buszmegben ahova a taxit szoktam hívni, és néztünk egymásra, amíg sokkal határozatlanabb hangon kiböktem a mondandómat. Nem értette, én meg hajthatatlan voltam és tulajdonképpen görény, amiért nem magyaráztam el neki, miért, de mondtam volna azt, hogy uncsi vagy, szivi… próbálkozott még utána visszakapni, de nem sikerült. Be is csajozott hamarost, aztán azóta jóban vagyunk. Akármikor találkozunk, mindig épp atomszerelmes és épp nősülni készül, persze a csaj mindig más, na, ő egy ilyen szerelmes típus. Édes fiú amúgy, csak épp kevéske...