HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

a két göndör és a színház és a mai

körúti kis vörös 2007.11.23. 20:11

tegnap

tudományünnepe - klassz de többet vártam

suzie - jó volt látni kicsit. pici szúrás még mindig hogy ő tartja a kapcsolatot a régiekkel,sőt, gyakorlatilag ugyanolyan mint akkor volt, én meg ki vagyok hagyva az információáramlásból, ahhoz meg túl büszke hogy én hívjam azokat akik megbántottak és nem is hiányzik már adin kívül egyikük sem. vicces kapcsolati átfedések is vannak. suziet szeretem nagyon. mondjuk azt hiszem őt mindenki.

zsuzsi - mindig jó. zsuzsiban azt is szeretem pl hogy nem csak akkor keres ha én is zaklatom hanem magától is eszébe jutok. jó összeülni elmesélni kinevetni kifikázni beleélni megérteni átértékelni újat hallani meglepődni egymást sajnálni magunkat sajnálni minden valaha a fejünkben megfordult pasiról beszélni fogalmakat definiálni (tegnapi anyag: a vágy, mint olyan) cukroslónyálat inni egyáltalán egymást látni olyan régi biztonságosérzés mint amikor még a művészetiben a táncon volt a művtöri és a reggeli nap besütött mindig az arcunkra és szépek voltunk abban a fényben a vörös hajainkkal és gonoszkodtunk folyton nem is emlékszem hogyan
sodródtunk mi barátságba össze valami a depechemode meg a nagysanci meg a nemistudommi miatt és együtt csináltuk az érettségit és a töri szintemelőt és rettegtünk a felvételin és megszakadt a szívem érte amikor petivel és visítottam örömömben amikor végre sikerült és most néha összehozunk egy egy talit hogy ne szakadjunk szét végképp a nagy karrierista hajtásban

és színházba is mentünk tegnap zsuzsival
bárka az arany ára (robiéktól mert beteg a szentem még mindig. gyógyulj szivi, jövök eggyel.)
aztán csak élveztük az élményt és én azt a nem elhanyagolható dolgot hogy ellátok a színészek arcáig és hogy a nagypál ilyen szép és hogy az egyedattila ilyen jó és gáspár is és mucsit a liliom óta imádom. és a szünetekben a korlátolt ismerőseinkről jajongtunk és etusról, aki mindig feljön ilyenkor és a príma játék és szöveg és a dramaturgia nagyon működött meglepett mennyire imádom.

... és úgy csapott mellbe aztán a katarzis.
a tapsrend előtti sötét csendben lihegve nyeldekeltem magamba a zokogást.








mameg csak ingerült voltam mindenért. prózai de pl nem dobott fel hogy a pont egy hetes gyönyörű táskám négy helyen pusztul. meg a pont ma újrakezdett kilencvennapos se. és nem akarom a nyalis képét festeni magamról pont a becker elé, akinél jobban kevés embert tisztelek. én rontom-e el vagy mirella értelmezi máshogy, ezt nem fogjuk megtudni, míg oda nem állok majdan a becker elé, nézze tanárúr, maga nyalisnak tart?
jó volt a heti aktuális picsulás a francescoban. sokat nevettünk. és sokat ettünk és sokat fizettünk... de ennyi járt.(bár a heti eatoutok száma és minősége magasan bűntudatra adott okot. rostonsült csirkemell grillezett sajtokkal, ó istenem. és ma az a rokfortossaláta... a süti, az meg orgazmikus bűntett. karamelltorta és a karamellkrémet a tetejéről lecuccoltuk a villánkra és a lazán elkárhoztatóan jó mauro-tortát azzal ettük. persze büntiből már nem eszem vacsit ma)

ja az se vidított túl hogy a társkutom nincs meg. oké infostárs megvan de az mázli a társkutot meg szerintem vágtam. mondom én hogy egy pondró az a faszi. brrr.

holnap meg reklámzaba. a délutáni mert az esti ára jóval a pofátlanság határát verdesi. várom. bár az egész várost átutazom érte szerintem laza másfél óra lesz odaérni.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr374340458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

*m 2007.11.23. 20:11:00

Na látod, mégiscsak neked kellett azt megnézni, nem másnak:) Nincsenek véletlenek