szégyellős exhibicionista

még sok dolog van a múltkoriról is ámpéldául megkaptuk a ruháitvolt benne olyan is amin még címke voltsokat hordok isma isbocs a fura párhuzamért de mint a régen tartogatottszorulás, egyszer csak kibukottöngyógyításnagyon bézét akarok mostWG

most elmondaniúgyis vallós kedvemben vagyokkétezerhárom augusztus huszadikán délután mentem haza a pánikbeteg szomszédtól, vele kellett alunom már hetek óta hogy ne féljen és anyuka szorongva mondta hogy felhívta zoli hogy etus eltűnt nem jött- e hozzánknem jött.nem jött többé…

Fura volt.Egyszer csak egy ismeretlen. Puha volt a szája és kedves. Kellemes. Hiányoltam is hogy szexi legyen. De mégis jó volt. Leállította a kezem amikor a hasán cirógattam... Sosem volt ilyen. Inkább az ellenkezője volt jellemző. Ágyba de rögtön! Persze nem menten. Sosem mentem.…

... szerintem mégsem meleg.Ugyan rengeteg munkámat elvégeztem valóban, de még többet lehetett volna, ha nem róla olvasgatok interjút, írást, nézek képet estébé.Egy csoda-ember, egy zseni, és amúgy hasonló az észjárásunk.És fura, de nem tudom elképzelni nővel.Nem röhög!…

Ez két olyan ritka fizikai fogalom, amit képes vagyok felfogni.Hogy jön ez ide?Szinültig vagyok tele vele. Mint a szivacs tartogatom magamban azt aminek súlya többszöröse annak, amit kibírok. Rámnehezül és hiába szeretnék nem szabadulhatok mert akkor talán valamennyi mégis szökne…

Mi minden történik napra nap, rámgördültök, felémkerekedtek perceim...?Úgy tornyosul felettem a szeretlek, egészen odaleszek.Éjjel Máb királyné éppen az én mellemre ült.Milyen nagyon nehéz.Egy kósza ötlet miatt, amin nevetek. S mégis, a felesleges apróságokhoz méltóan…