szégyellős exhibicionista

lola is back

meg- és visszatértem.
lehet örömködni. az otthon töltött öt nap tökéletesen egybefolyt. talán az lehet az oka hogy az égegyadtavilágon semmit de semmit nem csináltam. najó, felkeltem az új és kellemesen kemény ágyból baráti kilenc órás alvások utám, kiganajoltam a házat igényes hímnemű rokonaim után majd intenzíve pöcs(esetemben inkább csöcs)lengettem egész nap. isten ments könyvtől, a max betűmennyiség az volt, amit a dr house feliratozása jelentett. tesókámat istápoltam lelkileg, televásárolta a házat, hurrá, kérden én, az ünneprontó, nade miből lesz folyóvíz a házban? there isnt any válasz. de nembaj. ő dolga. viszont az általa potom pénzért vett minimum öt személyre elegendő ágyon hárman terpeszkedve anyukával és tesóval bámultuk a butábbnál butább de rendkívül szórakoztató filmeket, én előre és utólag kommentáltam az eseményeket, és rendkívül jól szóakozva saját pengeéles humoromon, ropogott a popkorn és dübörgött a csuda hangfalszett.
na ilyen az a ritka alkalom, amikor lola agykapacitás-free programokat csinál.

tegnap meg vissza koliba, jött edit, nagyot beszélgettünk mindenről, mert nagyon szeretem és ittunk szeszet és ettünk pombert meg szaggatott kenyeret rúdfasírttal a másikkonyha hideg fehér csempéjén és ma meg első nap az új félévben, toronyai pluszpontot kapott az explicit beszólásával a csoportnak, gálik meg egy minden ízében hamisítatlan egyetemi professzor, amilyennek az ember képzeli. szuper. tényleg. legalább két plusz órára fogok bejárni e félévben csak úgy érdeklődésből. jó jó, tudom. pedál. hm... és tényleg.

bézéznek az agytekervényeim. főleg a francescoban, minden ajtónyitásra őt várom belépni. de erről nem beszélünk. minek. elvan a dolog idebenn.

pá.

p. s. : hurráhurrá, gagarin megvan. boldogság. (és kezdek félni magamtól, megéreztem, hogy gáz van vele)