szégyellős exhibicionista

csak mert a folyamatosság megnyugtató, az egész heti töklengetés után töklengetős hétvégét is tartok.

már tegnapelőtt egész kommunikatív voltam, tegnap meg pláne, mivel e félévben is a péntekiek lesznek a legjobb óráim, írás (=tudományos közélet műfajai) és nyelvészet. jóó.

vendégek is vannak, otthonról két családi cimbi, hoztak nekem anyukám által küldött tonnányi fölöttébb logikus kaját, úgymint édes és sós kekszek, csoki, linzer, sprite, gyümilevek, narancs, és valami minősíthetetlenül émelygős borzalom, olyan mint egy félbevágott babapiskóta, csak puhább és valami gejl édes krémmel és egy csík barackdzsemmel van töltve... annyira undorító és olyan jóóóóó... mintha az én omnipotens anyukám megérezte volna hogy egész héten ilyen ételnek nem nevezhető szénhidrátfertelmekre vágytam, kivéve a tegnapot, amikor procc húsleves-krumpli-rántotthús kombóra, amit abszolváltunk is mirellával a bécsiszeletben, ami nagy kedvenc hellyé vált vizsgaidőszaki szenvedéstörténetünk idején.

kapros juhtúróval töltött sertésszelet nekem és camambert-es - lazacos pulyka mirellának és ilyenkor mindig felezünk, mert lehetetlen eldönteni melyik a finomabb. alig lélegezve gurultunk vissza az egyetemre, szuszogni is nehéz volt. hason fekve agonizáltunk míg elérkezett az ideje a heti egyetlen emocionális sokkterápiának. egy hét múlva kezdődik ugyanis egyetemünkön a kommunikációs hét, melyen olyan prminens médiaszereplők és -felhasználók adnak majd elő, mint Jakupcsek Gabi, Baló György vagy Kuncze Gábor. namost, ezen kissé felbasztam magam. olyan pancser szervezést, ami itt van, én még nem láttam. a lehető leglagymatagabb, legnemtörődömebb, leglelassultabb, legnagyképűbb, legostobább , legmegbízhatatlanabb gyereket tette a frenetikusan gyámoltalan "főszervező" az események megszervezőjévé, lebonyolítójává. aki ennek megfelelően szarik is az egészre és olyan nemlétező munkamorállal áll a dolgokhoz, hogy én a második szavánál húztam fel magam kábé, és folyamatosan egyre feljebb kúszott a pumpa. ha valamit eleve gagyiban gondolunk el, akkor abból csak lejjebb lehet adni, hogy lesz belőle valami színvonalas rendezvény, amint ezt említett srác nevezte, azt nem tudom.
és aki az egyetemen ennek a gazdája, az kétségbeesetten tárja szét a karját, ha a szak ezt nem tudta megszervezni, akkor ő nem tehet semmit, neki az egyetlen lehetősége, hogy ha minden borul, lemondja az előadókat. jólvan okoskislány, azokat az előadókat, akiket kábé hónapok óta ezzel baszogattak plusz szeptembertől várnánk őket tanítani. így kell ezt, PR-ból buktál cica. meg ilyen romantikus hozzáállás, hogy mondjuk neki, hogy ez a szervezés-dolog ez ilyen, a csapatok szét szoktak hullani, satöbbi, erre az a válasza, hogy dehát ennek nem így kellene történnie. nabumm, épphogy nem mondtam neki, hogy szegényszegény, nemígykénelenni, bizony, dehát ártatlanok is meghalnak néha és az ózonlyuk is egyre nagyobb, sírhatunk, vagy esetleg felemelhetnénk a seggünket és dolgozhatnánk ellene, nem? namindegy, felbaszott. egy korábbi megbeszélésen is már felment a pumpám ezügyben, ugyanis én egy kicsit nagyobban gondolkodtam ezen esemény ügyében. minimum akkorában, mint a karrier-expo vagy valami. de mindegy belenyugodtam, hogy ezek a szakhetet négyszer két órában gondolták. de ha még ezt sem képesek összerakni... aranyos. mindegy, még hétfőn mentjük a menthetőt.

ma meg wellness-nap, bjútiszlíping, órahosszú fürdés, test- és lábápolás, amit akarsz. rubicon, most pedig elvileg filmek, hacsak hamarosan hazérkező vendégeim nem borítják a progimat.

kedden meg sirály a bákán. zolival.