Nyolcvanegy
Olcsó kínai papucs puffanása veri fel a burkolatlan utca lomhán szálló porát. Május lehet, meleg van. Mindig én megyek boltba, szeretem, mert vehetek valamit magamnak. Közel van, fele kocsma, fele bolt. Boltosjózsi magas, cukrosan kedves, enyhén feminin. Fel- alá futkos, s ahogy összeszedi a kért holmit, pletykál, mint egy kofa. Közben új vevő érkezik, a mi utcánkból. A Mariék lánya, pár évvel fiatalabb nálam, anyjától örökölt bugyutasága szép üres barna tekintetében. Csacsogva sorolja, mi minden kell odahaza. Paprika, nyalóka, golyórágó, egy kosárnyi holmi. Anya azt mondta, még ez is, az is kellene, boltosjózsi meg pakolja lelkesen, saját pletykáin heherészve, a májkrémet meg zsemlemorzsát. Én is ott téblábolok még, mikor a fizetésnél kiderül: nyolcvanegy forint nem elég a kosárnyi cókmókra. A boltosjózsi kérésére előkotort bevásárlócetlin viszont egy pont nyolcvanegy forintos tétel szerepelt: „1 fonotkalács”.
nyári termés
2008.09.24. 15:22
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr504340636
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.