* dave mosolyogva csókot dob valakinek az első sorokban, a kivetítőn látom. szeretet ül az arcán, és a szemében mérhetetlen boldogság.
* élet a színpadon. körbeforog a mikrofonállvánnyal. nem ám csak sétál fel-alá, mint egyesek. erősen feminin, ugyanakkor olyan kétségbevonhatatlanul férfias, hogy összeszorul az ember lányának szíve.
* mindig, ha martin, vagy dave közelít kicsit a színpad széléhez, őrület lesz úrrá a népen, mint egy mágnes, vonz, érzem, s azt is, hogy a harmincötezres tömeg egyszerre mozdul feléjük. drámai hangulat és még több szeretet, az erőszakos fajtából.
* csak ketten a színpad első traktusán, lágyan tartják a mikrofonállványt, mint egy női testet. vörös fény, szívbemarkoló hanghajlítások, ágyéktáji izgalom. tökéletes énekhangok.
* a reflektorok kivilágítják a zuhogó, óriási esőcseppeket. hidegkék fényben minden, ömlik az arcomon a víz, a kivetítőn kísérleti atomrobbanás és a fiúk azt mondják, és elhiszem, hogy eljön a béke. az eső a robogó ritmusra szakad.
* vörös fény, a kedvenc dalom szól. nyomás a szívemen, végtelen az öröm mindenhol.
* együtt várjuk az éjszakát, én meg sírok egy kicsikét.
* azt mondja, master and servant, és úgy is érzem magam.
* az egyik ráadás-követelő szünetben mellettünk feltűnik Ákos a tömegben. általános derű.
* personal jesus. mindenki egy kicsit megfeszíti magát. hörgünk, nyögünk, atyaég.
lesz még.
depeche - impressziók még
2009.06.24. 19:25
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr784340738
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.