szégyellős exhibicionista

istenem uram!
hálásan köszönöm hogy ott lehettem és hogy ilyen elmondhatatlanul hihetetlenül szerelmesen gyönyörű és csodálatos volt.
volt már egy-kettő, de ez határozottan életem legnagyobb zenei élménye volt. mintha nem lett volna eléggé földbedöngölő a hangulat amúgy is, az eső még meg is koronázta, és többfunkcióssá tette a bulit: depeche mode koncert, lélektisztítás és a világ legnagyobb szabású vizespóló versenye.
summa summarum:
a ruháim még száradnak, a szájpadlásom furcsán megdagadt, de hangom még van, talán nem kaptam tüdőgyulladást, balázst még mindig szeretem mert egy édespofa, még a nagytiszteletű ákos is megjelent, a membránjaim még mindig depesmódolnak, martin úgy de úgy énekel, mint egy szólista az angyalok kórusából, és végérvényesen beleszerettem dave gahan művész úrba. a legszexibb, legszuggesztívebb, legszeretettelibb varázsló a könnyűzene történetében (akinek a csini kis fokhagyma-fenekét egyszer életemben feltétlenül meg kell harapnom. életcél 5.0.).
még szép hogy see you next time baby

ámen
szeretettől átmosolygósított, könnyű, lebegő zen-tudatban vagyok.
(s maradnék is még, de vár a médiatörténet, mert holnap államvizsga)