HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

aki unja, lépje át - Depeche Mode téma még mindig

körúti kis vörös 2009.06.27. 01:10

nem tudjátok elképzelni azt a tracklistet ami a fejemen belül szól. összemosódnak sorok a tegnap megismert szpíkdöhángérienrepper "dalából", a Popkirály egyes soraival 'i'm bad, i'm bad, you know i'm really bad...' és tízmillió Depeche Mode szövegfoszlánnyal. és a dallamok is változnak. a sounds of the universe bonus dalainak áradó ritmusai (nem is értem miért csak bonus dalok, épp az a pörgés van bennük, amelyet az albumról hiányol a nép) ilyen sorok hogy 'life won't be the same without you' - 'i'm the ghost in your house' rengetegszer visszatér a question of lust, amit csak most fedeztem fel magamnak, mint az egyik leggyönyörűbb szerelmes dalt a világon olyan hajlítás van benne, és ez a martin nem kicsit tökéletes hangjával hogy lever a víz, és a waiting for the night is eszembe jut, meg az a kép, ahogy a never let me down againnél harmincötezer pár kar egyszerre engedelmeskedik a Mesternek (ehhez kapcsolódóan a zene.hu-ról a következő: "jött a szokásos, immár védjeggyé és nélkülözhetetlen résszé vált karlengetés, amit akárhányszor látok, mindig megborzongtat. Valahogy így lehet vele Dave is, hiszen amikor kijött a kifutón a kisszínpadra és végignézett a tömegen, elkaptam egy pillantását, amikor felnézett az égre, és valószínű az futott át az agyán, hogy „Damned” – amolyan 24-esen –, „akkor is én vagyok a Király!”") és akkor az is sokszor felidéződik bennem hogy 'strange highs and strange lows, strangelove, that's how my love goes ... will you take the pain i will give to you again and again and will you return it?' mert erről meg mindig m. szituációja jut eszembe. és a koncert eleji kissé hamisság, amit Dave mindig eljátszik, a wrongban? és az a zakatolás amitől imádom ezt a dalt... koncerten? hülyéskedsz? behaltam.

húha gyerekek, nem tudom meddig tart még, lőjetek le. de hát ma is rátettünk egy lapáttal: elmentünk az anton corbijn kiállításra. (mai celebfigyelő: láttam a farkasházy tivadart és nejét, mimit. a színészcelebekre már fel se kapom a fejem, azt sokszor látok:)) ott volt sok kép szerelmetes fiaimról. jaj...
így történik az hogy gyerekek, még pár napig-hétig meglehetős egysíkú lesz a daysoflolalife tartalma, tudniillik Mode-ék. de hát - mint arra ma a kisbolt előtti várakozáskor ráébredtem csendesen - semmi más nincs az életemben pillanatnyilag, ami boldogságra adna okot. ez viszont a kimeríthetetlen forrás.

továbbá mindenki, aki szerint a Depeche Mode negatív zene, elmehet a picsába, így naturálisan. a Depeche Mode sötét zene, de nem negatív. szeretet, erőszakos, követelőző, izgató és olykor csak létezni vágyó, puha szeretet van benne, rengeteg erotika, beteg erotika is, magány és békesség. élet van benne, emberi élet.
ajjbasszus, komolyan, ha kérhetek valamit, holnap találkozzak életemszerelmével, pl. egy Dave-hasonmás fiúval, hogy legalább valamivel leköthessem magam: bár az is csak további DM-dalokat jelentene: Stripped, esetleg Master and Servant. jó ez így. ennyim van. tudom, hogy nem hangzik túl jól, de tényleg.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr574340743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.