baaanyek!

minden Móder haja süvöltve repül a hír huzatától. tegnap este a Depeche Mode elsőként lépett fel a londoni Royal Albert Hallban, nem más célból, minthogy pénzt gyűjtsenek a Teenage Cancer Trust szervezetnek. a dologhoz egyéb akció is kapcsolódik, a világhírű HUblot svájci óragyár külön Depeche Mode kollekciót dobott piacra, amely óráinak megvételével szintén a fiatalkori rákbetegeket támogatja az igen pénzes vevő - egy Hublot óra minimum többszázezer forint, de a jobbak bőven milliós nagyságrendűek.

és a hír:
a zenekarból 1994-ben (lehet '93 volt?anyway) kivált Alan Wilder, akinek a klasszikus Mode-hangzást tulajdonítják (az Alan-fanok), és akinek távozása óta még mindig erősek azok a hangok, akik szerint a zenekar nem tudta pótolni őt, és nem ismerik el az azóta készült lemezek létjogosultságát sem, 16 év után újra egy színpadon áll a Depeche Mode-dal. egy dal erejéig. én sosem tartoztam az Alan-nosztalgiázók körébe. de ettől percekig rázott a hideg, miután félórával az első video felkerülése után értesültem az esetről.
(amiért egyébként hála és köszönet a modern technikának, a webkettőnek, mindennek)
a dolog pikantériája, hogy barátnőmmel épp ezt az estét, a RAH-beli koncertet választottuk első közös fanfictionünk kezdőpontjául... még bele is írtam, hogy ünnepi este ez a mai. na, milyen megérzéseim vannak? most írhatjuk át a koncertjelenetet... ez nem maradhat szó nélkül. ez a rajongói körökben el sem hiszitek milyen súlyú esemény. nem mondok nagy szavakat ha azt állítom, történelmi pillanat. minden lány megkönnyezte, és szerintem néhány férfiember is.