Részlet Eric Clapton önéletrajzi könyvének Epilógusából, figyelemre méltó őszinteséggel és alázattal:

"Úgy tűnik, a legtöbb zenész hallgatólagosan egyetért abban, hogy bizonyos felelősséggel bírunk tanítóként vagy gyógyítóként, és bár mindannyian másképp igyekszünk megfelelni ennek a feladatnak, tényleg olyasmi ez, aminek mindannyian a tudatában vagyunk. Emiatt igyekeztem kihagyni a zenémből és a játékomból a direkt társadalomkritikát és a politikát, pusztán azért, mert nem akarom, hogy bármi is rám ragadjon, hogy bármiféle olyan mozgalommal azonosítsanak, mely eltérít a bluest és általában a zenét érintő küldetésemtől. Mindig hittem abban, hogy a zenének egymagában is elég hatalma van a dolgokon változtatni, és néha a szavak vagy szándékok ennek keresztbe tehetnek.
Ahogy nézem, a mai zenei szcéna nem sokban különbözik ifjúkorom világától. A százalékok hasonlóak - 95 százalék hulladék, 5 százalék remekmű. [...] A zene mindig meg fogja találni az utat hozzánk. Üzlettel, politikával, vallással vagy bármilyen más ráakasztott marhasággal együtt - de anélkül is. A zene mindent túlél, és Istenhez hasonlóan mindig jelen van. Nincs szüksége segítségre, és nem hátráltatja semmi. Mindig megtalált engem, és Isten áldásával és kegyével mindig is meg fogja találni hozzám az utat."