HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

Popper Pétert olvasok

körúti kis vörös 2010.04.10. 14:35

valami eszméletlenül érdekes, komoly, gondolatébresztő, és egyben szórakoztató munka ez Az önmagába térő ösvény. hangosan visongva röhögök, és kétpercenként írogatom ki az idézeteket, annyira tetszik. visszaköszönnek olvasmányélményeim, tanáraim gondolatai, integrálódik az anyag, nagyon tetszik.
kis szemezgetés:

„A humortalan, komor vallásosság biztosan eltévesztette az éghez vezető utat.”

„Isten tekintetének fényében eloszlik minden létezés. A létezés az Isten pislogása, akkor keletkezik, amikor a Mindenható egy pillanatra behunyja a szemét.”

a következőről sok minden eszembe jutott. mert szoktam én is ilyen vicceket csinálni. átírtam már több imádságot, a múltkor a 23. zsoltárt írtam át, és volt, aki kicsit megbántódott. pedig:
„Mármost szabad-e egy zsenit kicsúfolni? Szabad-e kinevetni szent és örök dolgokat? Csak a szent és örök dolgokat szabad kinevetni! Mert nem árt nekik. A múlandó butaságokhoz kesztyűs kézzel kell nyúlni, mert azonnal elporladnak egy keményebb érintésre.”

erről meg Forgács tanáruram jutott eszembe, gyakran beszél ilyesmiről:
„…a vallás és mindenfajta dogmatizmus úgy keletkezik, hogy valaki abszolutizál egy gondolkodási struktúrát a sok közül, úgy véli, hogy csak abban a struktúrában lehet és szabad gondolkodni, és minden más gondolkodási struktúrát hamisnak, bűnös módon tévelygőnek tekint. Számára a struktúra igaz és egyedül igaz, tehát aki ebben az igaznak vélt struktúrában gondolkodik, az csak helyes eredményekhez juthat, bármilyen szamárságokat ad elő.”
ide kapcsolódik ez is:
„…a szellemi játék idővel – mint már annyiszor – Tanná merevült, s a Tan különböző értelmezési lehetőségein összevesztek. Így már nem lehetett eljutni a csillagokhoz.”



ez meg egyszerűen zseniális:
„…a gondolkodás többféle értelemben végtelen. Például soha nincsen olyan pont, ahonnét már nem lehetne tovább gondolkodni. Ezenkívül minden irányban lehet gondolkodni, tehát egyenlő eséllyel érvelhetünk valami mellett és ellen. Ily módon az embernek soha nem lehetne véleménye. Mert a vélemény azt jelenti, hogy az ember egy ponton mégis megállította a gondolkodását, nem hajlandó sem tovább, sem másik irányban gondolkodni, hanem azt tartja igaznak, ahová éppen eljutott. […] az történik, hogy a gondolkodás folyamatába tőle idegen – elsősorban érzelmi és morális – erők avatkoznak be […] ez legyen a véleményed ezentúl, mert ezt érzed igaznak, netán erkölcsi érzéked itt „megállj”-t parancsol. A vélemény tehát egy adott gondolkodási eredmény megmerevedése irracionális indítékok hatására. Az én értelmezésem: Vallásos az az ember, akinek véleménye van!”


nos, ez pedig tökéletesen igaz rám is:
„Utazásaim során szkeptikussá váltam a szó jobbik, Thomas Manni-i értelmében: nem arról van szó, hogy semmiben nem hiszek, hanem mindent lehetségesnek tartok.”

„Nyugaton azért félnek, mert meg kell halni. Keleten azért félnek, mert nem lehet meghalni. Mindegy, hogy mitől, de fél az ember.”

zseniális, zseniális:
„Az eretnekprobléma. […] Röviden arról van szó, hogy a történelem legtiszteletreméltóbb szellemi áramlatai is, egy bizonyos kiteljesedést elérve, dühödten felfalják saját gyermekeiket. A katolicizmus harcos szellemi erőinek javát nem a buddhizmussal vagy az iszlámmal való polémiára fordította, hanem a másik jó keresztényre irányította a pergőtüzet, arra, aki nüanszokban másképp gondolkodott. […] S a szellemi küzdelem rövidesen materializálódik, és fellobognak a máglyák. […] A munkásmozgalom története is egy ponton az elhajlók, a jobboldaliak, a baloldaliak, a centrum, a revizionisták, a szektások küzdelméről kezd szólni; s a koncepciós perekben több jó kommunista látta meg idő előtt az örök vadászmezőket, mint gaz tőkés, alattomos fasiszta, szakszervezeti titkárrá avanzsált egykori arisztokrata.”


köhömm, köhömm:
„A rajongót mindig csak egy lépés választja el a kegyetlen agresszivitástól.”


ezen kinyúltam a röhögéstől, és milyen igaz:
„Feltehetően nem igaz, hogy Mózesnek az Isten szólt egy égő csipkebokorból, talán Lázár sem támadt fel halottaiból […] Ám mindez elhanyagolható. Az érdekes az, hogy valaki három és félezer évvel ezelőtt elkiáltja magát: „Ne paráználkodj!”, és Kovács úr – aki különben ateistának vallja magát – ma is ezért bűntudatos, ha megcsalja felesége őnagyságát.”


csodálatos, elképesztő:
„A tanítvány éjszaka felébredt, és meghallotta a kuvik kiáltását. Reggel azt mondta a Mesternek:
- Éjszaka kiáltott a kuvik. Ez halált jelent.
- Ha hallod – választotta a Mester. – Hány éjszaka kiáltott a kuvik, és te békésen szenderegtél.
Szondi Lipót magyarázata: Te vagy a félelem, és te vagy az áldozata.”


ezt Popper idézi Diderot-tól. szerintem valami rémületesen igaz és jó.
„A szerelemben olyan szorosan tapadnak egymáshoz a nyálkahártyák, hogy nem fér el közöttük az erkölcs.”

ezt meg persze mind tudom, de milyen poén, ahogy leírja már:
„A Freud-féle tudattalan kialakulásának egyik forrása világos és egyértelmű: tudattalan lesz minden, ami egykor tudatos volt, de bűnösnek nyilváníttatott a Felettes Én szigorú ítélőszéke előtt, mire az elfojtás smasszerei – a szorongások és a bűntudatok – a tudattalan börtönébe száműzték.”


mélységesen egyetértek:
„Túl nagy apparátus vonul fel itt az ember testében, lelkében, természetében és a társadalomban, a tudományban, a művészetben és a vallásban, hogy mindez annak a kurta hatvan-hetven évnek szóljon, ami után nyomtalanul ellobban az ember élete.”



nos ehhez van egy korábbi olvasmányélményem, Hrabalnak a Túlságosan zajos magány című kisregénye, amiben elhangzik ez: "...aki az állatokkal haverkodik, potyán barátkozik Istennel, és így egy csapásra átszeli és összeköti a legalacsonyabbat a legmagasabbal, és a kör bezárul." és akkor ehhez kapcsolódóan Popper:
„Az, ami világunkban az embernél alacsonyabb rendű, szellemi síkon az embernél magasabb rendűvel érintkezik, tehát jogosan tisztelhető istenként vagy isteni erők hordozójaként, még később: szimbólumaként.”
 vö. Hrabal: Túlságosan zajos magány


ezt tudom, de amúgy meg erősen rímel Csernusra is:
„Mármost nyilvánvaló, hogy a szabadság feltétele – mindenféle értelemben – a tudatosság.”

Popper Péter: Az önmagába térő ösvény

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr624340857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.