HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

tudálékos, pszichologizáló, egoista maszlag

körúti kis vörös 2010.04.13. 00:56

hogyan kell írni arról, hogy milyen ember vagyok?
hisz erről szól - amúgy tágabban - ez az egész blog.

na a rímek után beszéljünk tisztességesen :)
keresgélem magam folyamatosan, lassan, évek óta. hogy mióta építgetem tudatosan ezt a valamit, ami vagyok, nem emlékszem. de - épül. -get.
és ez ugye egy belső munkával járó, befelé forduló, önreflektív folyamat. sokat töltök ezzel. amikor tinikoromban többet foglalkoztam a festéssel, az egy intenzív szakasza volt ennek. minden könyv, minden sor, amit elolvastam, ide számít. írogattam már akkor is, szenvedélyes - rossz verseket, egy tinédzser lány harsány-önmagát kereső érzelmeiről, amelyek mind az ön- mind a világismeretet nélkülözték. de egy út volt, egy folyamat, gyakorolgattam. és sokat voltam szerelmes, plátóin, sosem bevallva, sosem kimondva, sosem beteljesülve. és akkor ők, ezek a púpos-vézna-mélyérzésű, szépszemű, hozzám nem való, világtól elrugaszkodott fiúk voltak vergiliusaim, akik a saját magamhoz vezető utamon beljebb vezettek önmagamba.
aztán történtek azok a szörnyű évek, amikor az isten, az élet kifordított, és szertezúzott és meggyötört. mind az emberekről, mind önmagamról tudott kép szilánkokra tört és a feje tetejére állt, és még kavarogni is kezdtek a szilánkok. nem volt egy egyszerű menet, nem is tudom, hogy maradt meg az integritásom. mondjuk, itt változhatott meg az a harsány, hebrencs rettenet személyiségem, ami mindig kimondta, mindig odabaszta, mindig hangos volt. ezek az idők letörték a nagy arcomat. évekre csendes lettem és visszafogott - persze felületes barátaim röhögtek ezen, hiszen szerintük nem változott semmi. frászt nem - még az az idő is eljött, amikor félénk voltam, szorongó és ijedt. én! magányom nőttön nőtt ezzel a folyamattal. aztán észrevettem, változtattam. visszaépítettem magamba a bizalmat a világban és a képességeimben. és most ez készen van és jól van. és most is, mégis, tovább utazom. beljebb magamba, és kifelé a világba is. építem magam, és nekiadom a világnak, és a világból építem vissza. jó kis játék. ahogy a picológia tesztjei kimutatkák, extrovertált jószág vagyok. szeretek köztetek lenni, emberek, szeretem nézni az arcotokat, ahogy figyeltek, ha mesélek, és nevettek. ha meséltek, mert fáj valami. ha olvastok a metrón vagy viccesen beszéltek a villamoson. ha hülyeséget beszéltek órán. vagy ha meglepő intelligenciáról tesztek tanúbizonyságot ugyanott. és a barátok. a felületesebb haverok - nos, kevesen vannak, ők is csúszkálnak be a barátság limbóléce alatt. és fontosak, egyre fontosabbak. egyre többen gyűlnek, így az évek haladtával azok, akiknek a felidézése egy boldog emléket, egy szerető mosolyt hoz. és számon tartom mindet, és ha módom volna rá, minddel tartanám a kapcsolatot, tudod, azzal is, aki egyszer tizenhat éves koromban mondott valamit, amit valamiért megjegyeztem, holott triviális; annak is, aki egyszer nagyon megnevettetett. akiknek arca csupán képileg övezte egy szép élményemet. meg vannak azok a fura valakik. akikekkel sorsunk szerint találkoznunk kellett. találkoztunk is, és mégha ma nem is, de a jövőben dolgunk lesz egymással, és ha évekig nem is beszélünk netán, az a furcsa sorsközösség mégis megmarad, és kissé ijesztő érthetetlenséggel jelzi az univerzum olykor: el ne feledd, vele valami közötök van egymáshoz. és azok, akik a legfontosabbak - a közeli, igazi barátok. azt hiszem, egy átlagemberhez képest sokan vannak, lássuk csak, egy, két, há ... legalább 7-8 ilyen ember van, akik a legfontosabbak. és legalább 5-6-an közeledben, jönnek beljebb-beljebb. mind közelebb visznek önmagamhoz, mind közelebb visznek a világhoz. mindőjük kivételes, egyedüli példány. az ő létükért, hogy benne legyenek az életemben, nekem semmi sem drága.
mert hát hiszen ők az egyik legerősebb atlaszai ennek az én boldog életemnek ami van.

hát ezért sem adlak fel téged. sem.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr744340859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mária 2010.04.13. 00:56:00

Talán tudom is hogy ki az akit nem adsz fel? Az önismeret nem könnyű , pláne hogy folyamatosan fejlődünk és változunk . :)
süti beállítások módosítása