A város jéghideg, távolságtartó és ragyogóan szép ma reggel. Adja magát az analógia: olyan, mint te. S még ha nem is veszem ilyen direktre, akkor is: rád emlékeztet minden ház, pad, az aszfalt minden szemcséje. Zavarodott fejem beleköltöztetett a falakba, a fénybe, jobbhíján, hisz nem tudom, hol lehetsz. Nem vagy seholsem.
Így aztán mindenütt vagy.
Olyan buta vagy, kedves, valami mesterséges metamorfózisra vársz, azt gondolván, szükséges a tökéletességedhez. Amikor itt van a legteljesebb átalakulásnak a jelenleginél lényegesen fájdalommentesebb lehetősége előtted. A szerelem furcsa metamorfózisánál úgysem tehet semmi se szebbé, se jobbá, se irigylésreméltóbbá.
Jól megtapostál, akárhogy is.
Zúzalék
2012.01.07. 10:27
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr374340918
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.