nem kenyerem a kicsinység. míg mások szépségükkel, erejükkel, sikereikkel dicsekedve mórikálják magukat tükreik előtt, bizonygatva önmaguknak önnön nagyszerűségüket, én nem elégszem meg egyetlen aprócska tulajdonsággal, ami táplálhatja önimádatom. nem, nekem egy teljes világom van, egy egészen hagymázas fantáziába ringatom magam, és olykor - mint a szép szépségét, az erős erejét, a sikeres sikerességét - egy-egy kósza pillanatra elhiszem.
hogy varázsló vagyok.
varázsló vagyok.
ha melléd állok a szeretetemmel - ragyogó fénygömb, melyet sűrű szövésű, szürke köpönyegbe rejtek, hogy ne lásd - addig szeretlek, míg az egész világ is meg nem szeret.
varázsló vagyok.
egyre messzebb, magasabb jutsz, emellek, mert emeled magad.
varázsló vagyok.
meglátom csodálatosságod, és míg rajongva hirdetem, először te magad is elhiszed, s végül mások is meglátják benned. a végén egy világ hever majd lábaid előtt, meglátod.
meg az én szívem, még mindig, éppen ott, ahova akkor tettem, amikor először megálltam melletted.
mert ha én egyszer azt leteszem valahova, az ott is marad örökké.
kicsi szív-hologram, ajtód előtt.
mosolyokból van meg bátorításból, nincsen benne semmi, ami hideg, és semmi, ami szomorú. annak örül, hogy létezel. szándék és elvárás nélkül él, mint a pitypang.
