május vége volt és mégis - őszi eső jött
és egy névtelen árnyék ólálkodott körém
szürke derengésében megfulladt egy remény
és valami haldoklott, ami el sem kezdődött
tompultan pihent egy fájdalom bennem
egészen elgyengült, csak nézett maga elé
már nem hitt magában, s hogy válhat valakivé
s én is - a gazdatest - csak ültem tehetetlen
valami rossz, valami baj, valami nagy hideg
jön, és nincs neve - épp ezért ijesztő
levegő, idő, vers táplálja, egyre nő
ő a macska, és én játszom az egeret
és közben várlak. pedig félek most nagyon
azt érzem, újra fájni fogsz, és én meg: hagyom.
2012. május. 28.
