kicsi állomás, alig állnak meg itt vonatok. nincs hangosbemondó sem, aki jön, tudja, mikor érkezzen. pedig csinos a váró, kényelmesek a lócák és ízletes a resti. az egyetlen sínpár, a lócák, a resti, a jegypénztár InterCitykről álmodik. de csak áthalad, pontosan betartva a sebességkorlátozást, hűvösen, fölényesen kürtölve mind. mígnem az egyik éjjel a nemzetközi járat - csupa csillanás, tisztaság és bársonyhuzatok - áthaladtában lefékez, felfigyelve a különös pályaudvarra. persze meg nem áll - nem úgy van az, ezeken a nyugati járatokon rendnek kell lenni - de lassan, nagyon lassan, szinte lépésben za-ka-ta-ka-za-ka-ta-ka halad át, a kanyarból visszapillant. s a pályaudvar áll, és mosolyog: megérkeztél.
arrival
2013.01.26. 01:56
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr675044320
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.